unalomfüzö

mentem a folyosón, elöre, merthogy külön tanítás lett volna az épület másik végében, és hátul követtek a tanoncok, mármint az idösbödö munkanélküliek, akik idönként, lásd sokhelyüttalább, enyhén szólva idegeimre mennek, öregszem én is vagymifene.

folyosóforduló, mögöttem trappolnak vagy ötajtónyira, és pedig hirtelen ötlettöl vezéreltetve amint átértem a derékszög másik folyosójára, ugyanolyan tempójú - és koppanású -, de legalább kétszer ölesebb léptekkel osonok tova, kéjes vigyorral arcomon, john cleese-t megszégyenítö silly walkinggal, és pont abbahagyom, mikor ök is átérnek a sarkon. addigra értelemszerüen duplájára növekedett köztünk a távolság, amit ök úgy élhettek meg, hogy okés, ott jár elöttünk a fasz, aztán mire befordulnak, nini, messzebb van a fasz mint az elöbb, mi történt, ufók, féreglyuk, szuperhös?

ezen a maradék húsz méteren aztán vigyorogtam magamban. vagy roppant infantilis vagyok, vagy kurvára nem vagyok leterhelve velük, nem tudom. maybeyes, maybeno, maybemindkettö.

---

az önszórakoztatás hasonló példáival nap mint nap találkozhatunk.
kifejezetten örömömre szolgál például, mikor automatikusan nyíló ajtók elé érve az éppen ideális pillanatban - kellö tapasztalattal ez tanulható folyamat - halkan magam elé motyogom: "szezám, nyílj ki!", és tovasuhanok a mágikusan kinyíló bejáraton. próbáljátok ki, s ha épp kísérötök is akadna, kifejezetten elámulnak képességeiteken, higgyétek el.

hasonló vonalon maradva, nem ajánlom ezzel szemben hétköznapi gyakorlatra az enyhén parancsoló hangnemben, felvont szemöldökkel elöadott "terülj, terülj asztalkám" kitétet, miután leadtátok a rendelést a burger kingben a pultoslánynak. ilyenkor elöfordulhat, hogy a várt kaja helyett a kidobóember lapáttenyerével kerültök közelebbi kapcsolatba.

---

ha megvizsgáljuk a hétköznapi önszórakoztatás további válfajait, megannyi ötletes megoldás kínálkozik a munkahelyi liftben való utazáshoz is. ilyen tavaszi, hol napos hol esös idöben például kifejezetten unalomüzö megoldás jó hangosan kifújni az orrodat, majd a zsebkendö tartalmát büszkén körbemutogatni a t. utastársaknak.

garantált kapcsolatteremtö emellett még a pukizás (köznépi nevén a fingás) illetve a hangos böffentés, kísérve egy "hmm... finom!" kijelentéssel. és ha bátrabb és magasabb vagy a többinél, vicces dalokat énekelve végignyomogathatod az összes gombot, amit csak találsz a felvonóban vagy annak környékén.

kicsit ijesztö lehet ezzel szemben a liftbe lépök számára, ha végig csendesen a sarokban, a fal felé fordulva állsz. és hasonló mértékben tudnak nemigazán mit kezdeni azzal se, ha minden utazáshoz magaddal viszed a forgószéked, vagy felrajzolsz egy négyzetet fehér krétával az egyik oldalon és közlöd, onnantól az a magánszférád.

amit természetesen akár tai chi gyakorlatokra is felhasználhatsz az emeletek közt.

---

legvégül pedig: írhatsz blogot.
:)