a hét szava: REPLIKA PÉNISZ

merthogy kaptam megint spamet, azaz reklám-ímélt, és az egyik viagrát kínált (néha félelmetes, mi mindent tudnak rólunk a cégek, lol), a másik replica pens, és ebböl bocsátassék meg, hogy hirtelen és önkéntelen összeolvasván az egyik címét a másik értelmével, szemem elött a fent jelzett szókapcsolat jelent meg.

---

amiröl eszembe jutott, hogy domival volt a fazékban egy játékunk, gyakran nem játszottuk aztán, mert már elsö alkalommal sikeresen kiröhögtük magunkat az óráról... talán oroszóra volt? szerencsétlen joli néni, ízig-vérig szovjet-béközép, azaz rajongó, nem értette, miért vihog a két gyerek ott hátul. nem emlékszem amúgy már a kiváltó okra meg hogy ki kezdte, de valahogy úgy indult, hogy fogtunk egy (magyar) szót, szétszedtük betüire, és új szavakat gyártottunk minden betüt felhasználva. a kemény része csak ezután következett, jó öreg "játék a betükkel" (alias scrabble) módon a másikat meg kellett gyözni, hogy ennek a szónak igenisnanáhogy van értelme... miközben tudtuk mindketten persze, hogy nincs.
ez így leírva persze abszolút nem tünik viccesnek, de mivel volt fantáziánk, egy-egy magyarázat annyira szép, kerek, irodalmias, logikus és kecses baromsággá fajsúlyult, hogy az óra közepére már pad alá szédelegtünk szinte a röhögéstöl.
(erre most lehetne azt mondani, hogy matekosok... de nem, mi az ába jártunk, nem a cébe :P)

próbáltam most ennek mentén felidézni párat, de persze nem sikerült... inkább kigondolok valamit, illusztrálásul, persze leírva messze nem lesz olyan jó ;)
nalássuk.


a szó legyen mondjuk "kísérlet"
véletlenszerüen szétszabdalva és összerakva:
"letérsík"

világos, nem?
a letérsík munkájukba megfáradt, szerencsétlen, kalandvágyó férfiak számára készült, akik hazafelé a maguk kis egysíkú életébe, megállnak egy piroslámpás háznál, becsengetnek, mosolyognak, leülnek, teát kapnak (mondjuk), majd felvezetik öket vörös plüsstenger apartmanba, andalító zenébe, lassan leveszik róluk a ruhát, gyertyafénynél megfürdetik öket indiai füszerkeverék tusfürdöben (amitöl csíp utána nemcsak a hónodalja - ha nyálkahártya lennék, seggbe rúgnám a tulajdonosom), majd következik a talpmasszázs, és mikor arcán széles mosollyal felébred, nincs meg a pénztárcája, a plüsst elhordták, a ház egy rom, nyolc rendörautó állja körbe szirénázva, és látja a mellén a lézercélkeresztek piros pöttyét.

na.
ez a letérsík.
:)

vagy vegyük például a következö szót: "feleség"
legyen ebböl akkor egy "séfeleg"

két horzsolásos lött sebböl finoman vérezve, enyhén zilált állapotban, de határozottan rúzsnyomokkal a nyakán és homlokán igyekszik hösünk hazafelé.
a szokásos elkerülö taktikát alkalmazná - elkerülné a bejárati ajtót és a közös hálószobát. másnap ez kis eséllyel kitolható szögletre a "drágám, a srácok meghívtak vacsorára és féltem, horkolásommal meg kései matatásommal felébresztelek, *puszihomlokra*" alig elcsépelt kitéttel...
a gond ezzel, túl az irodalmias fogalmazás adta költöi túlzásokon az, hogy nehezen kivitelezhetö, ha a megnyugtatandó, söt valóinformáció-folyamból kiiktatandó élettársunk a hátsó ajtóban már vár minket, a sötét konyha közepén...

személyes tapasztalat amúgy, hogy annál nincs szörnyübb, mint mikor sötét szoba mélyén virraszt párunk és csendes szemrehányással nézi, ahogy rossz fát tüzre téve hazamatatjuk magunkat.

na de hösünk ezt megúszta, mert nem csendes szemrehányással, hanem csupán nudliholccal, azaz polgári nevén sodrófával a kezében várja haza a feleség...
konyhamesteri (~séf) funkcióját kissé túlértékelve, a sütéselökészítéshez rendkívül alkalmas eszközt férje nem is oly látványosan szanaszét álló hajának mértékletes laposítására használja, heveny, bennfentesek szerint is csak nagyon stresszes, többsisakos nemeséttermek konyháiban rossz (!) napokon hallható szítkozódások közepette.

nakérem, szívünk választott hölgypartnere ilyenkor séfeleg.


s végül a történet konklúziója.


szedjük ehhez elö az "elválás" szó felkínálta egyik új kombinációt: "álvásel"

ehhez elöször a vásel szó szemantikai elemzésébe fogjunk bele.
egyértelmü, hogy ez a vésni és vájni fönévi igenevek összeadásából szalajtott tevékenységet (vásni) takarja, de annál finomabb terminológia, mondhatni inkább emberközpontúbb. nem földet kell túrni, alagutat csinálni és abba ki-be-hordozgatni az anyagot, hanem.
(vidéken gyakran hallani például, ahogy öregebb emberek a nászéjszaka után huncutul kacsintgatva megkérdik a fiatal férjet, no, fijam, váseltél keményen?)

de ezzel még nem végeztünk.
ha az említett funkciót (egy vöröslámpás ház látogatása folyamában némely barátságos verés kíséretében elvált feleség mentén) élö személyen már nem lehet eszközölni, ilyenkor folyamodik a delikvens az "ál-váseléshez".
vagyis beszerez magának egy guminöt, és akkor a többit a fantáziára bízom, hogy ne kelljen megint bekopizni ide egy tizennyolcas karikát.
merthogy akkor ö, bizony, bármily tragikus is ezzel mesénk vége, álvásel.

---

s hogy záruljon a kör, dzsenderileg is, a replika pénisz amúgy magyarul müfasz.
szemben a fenti hárommal, magyarázatát s funkcióját hadd ne ecseteljem...

félek,
kidobnának megint a teremböl ;)