voltam én ám,
csak furán.
;)
mennek a munkák, reggel kelek, tanítok, néznek, kedvesek, mosolyognak, jövök ebédelni, megyek vissza, aztán késö délután kis munka otthon, aztán valami sport, jó esetben, vagy tanítás ugyancsak, és hát most már idönként a hétvégén is ilyesmi.
október, november.
azok mindig ilyenek.
---
egyébként meg az a fenomenális, bizonyára újdonságnak ható gondolat jutott eszembe, hogy furcsamód tök véletlenszerünek tetszik, hogyan alakulnak emberi sorsok, mik formáznak életet.
[büszke is vagyok rá - mármint a gondolatra! :)]
pedig gyakran úgy tünik, mintha kontrollálnánk, kontrollálhatnánk, legalábbis azt, amit cselekszünk.
már amennyiben tisztában vagyunk azzal, mit érzünk.
mit gondolunk.
hogyan, mit is döntsünk.
márpedig erröl van egy elméletem. (surprise, surprise...)
meg vagyok gyözödve róla, hogy a döntéseink többsége már a kérdésfeltevés (á vagy bé? - köznyelven az y-terv, lol) során meghozódik!
s a vicc az, hogy szerintem ez nemcsak az egyszerü, mondhatni ösztönösnek elismert folyamatok során, hanem általánosságban, az élet úgymond NAGY döntéseivel is így van.
reggelente sokat azért nem szoktunk gondolkodni azon, melyik lábunkkal induljunk el a füri felé, miután kikászálódtunk az ágyból. vagy, hogy a témánál maradjak, melyik lábunkra húzzuk fel az elsö zoknit.
(ha nagyon unatkozunk párkapcsolatunkban, megkérhetjük partnerünket, figyelje ezen szokásainkat és vezessen szép, adrett excel-táblázatot róla... :)
ez amúgy párterápiának is kíváló; ha valaki nem gyülöl meg a humánetológiai mikroszkóp alatt, valószínüleg megmarad még jó sokáig neked...)
tovább a sorban:
melyik cipövel kezdünk?
melyik karunkkal bújunk elöször és melyik kabátújjba? (csak nagyon különleges esetekben kell megcserélni az oldalakat, bár olyankor inkább visznek mint megyünk valahová...)
ha két ismerössel, teszemazt azonos nemüvel találkozunk kint az utcán, melyiküknek köszönünk, vagy ha mindkettönek, kire nézünk közben?
ha egy boltban több eladó van, s mindenki ráérösen csacsog a pultra támaszkodva, kihez fordulunk mp3-lejátszóval kapcsolatos kérdéseinkkel?
és miért?
mi alapján?
ezeken nem szoktunk gondolkodni... cselekszünk, mondhatni ösztönösen. pedig ezek mindmind valójában apró kis döntések, fontos kis lépések...
(és a vicces ebben egyébként, hogy mindez vajon kívülállóknak - esetleg - mit árul el rólunk? talking about párterápia...)
no de rendben - legyinthettek, ezek lópikulák.
rendbenkérem, akkor jöjjenek a komolyabb kérdések!
méhecske megy be a diszkóba, meglát egy csomó virágot. kit szólít le, kihez megy oda, kinek visz harmatos italocskát?
és miért?
mi alapján?
ki az a pasi, akivel együtt akarsz élni, te, TE?
és miért?
mi alapján?
oké, és melyikkel feküdnél le, gondolkodás nélkül?
;)
hogy ez nem ér? a párkapcsolatot hagyjuk?
rendben.
a fönökkel ki lehet jönni?
nem?
miért?
elmondjuk a feleségének, hogy viszonyt ápol a titkárnövel?
hát a kantinban, az ebédszünetben?
témává tesszük, finomanhalkan?
ha megkér, az elöremenetelért kicsit düllesszük ki mellünket, semmitöbb igazán, csak ez... megtesszük?
bizonyos vagyok benne, hogy ezek a döntések is a dilemma születése, pontosabban (tudatos vagy tudatalatti) észlelése pillanatában már rég meghozódtak.
csak maximum nem tudunk róla.
és aztán ilyenkor elindul a csikicsuki, "megtegyem, netegyem?"
holott valójában már régesrég csak arról van szó, hogy meggyözzük
önnönmagunkat,
vagy valaki mást,
vagy valaki máson keresztül megintcsak önnönmagunkat...
hogy valóban ("jé, hiszen...") az a helyes lépés, amit eldöntenénk!
pedig már rég minden el van rendezve.
eleve.
úgy vélem (és csaba ezt a hüllöaggyal szokta magyarázni - szerintem pretty much egyezik a véleményünk e téren, mégha másmás cimkéket is használunk), csomó általunk mégcsak nem is ismert, vagy kevéssé figyelemmel kísért motivációs tényezö alakítja mindennapjainkat.
(szabad) akaratnak csak akkor hívjuk, ha éppen rajtakapjuk magunkat, hogy eldöntöttünk valamit. a többire meg inkább ráfogjuk, ösztön, vagy véletlen, urambocsá mások hibája...
s mégis - mondom, szerintem - mindmind egyazon töröl fakad.
mindegy, hogy a döntés arról szól, melyik emberrel töltsünk együtt lehetöleg sok idöt, vagy melyik lábunkra húzunk elöbb zoknit.
mindkettö bennünk hozódik meg, és szerintem felejtsük el azt az illúziót, hogy normális utángondolással, barátnökkel s barátokkal való megbeszélésen keresztül ezen döntésünk valamiféle racionális pálya mentén befolyásolható, pláne megváltoztatható lenne.
legfeljebb megmagyarázható...
amivel voltaképp valószínüleg azt akarom mondani, szerintem nincs olyan, hogy rosszul döntünk.
[maximum bizonyos dolgok utólagos megmagyarázása más és más mértékben kínos... ;)]
amit lépünk, azért lépjük meg, mert ott és akkor ezt tartotta célravezetönek az énünk.
minden tapasztalatával, ösztönével, neveltetésével, fantáziájával.
s másképp nem lehetett volna úgyse.
mert az egy másik ember másmilyen helyzet-felismerése lett volna.
---
s akkor ebben az összefüggésben még egy másik gondolatról.
pár hónapja (végsö kétségbeesésemben, lol) letöltöttem a netröl egy könyvet, valami olyasmi volt a címe, hogy "hogyan csábítsuk el a nöket"... :)
abban az egyébként témájához mérten szerintem kifejezetten okos és olvasmányos darabban láttam elöször egy érdekes kategorizálást, melyet azóta több hölggyel (vagy lánnyal, csajszival, satöbbi, rendben...) megbeszélve tök igaznak találok, és amely a nöi világ férfiakra vonatkozó típizálását foglalja keretbe.
ezek szerint (s visszacsatolva imhol a fenti tematikához) egy nö ha meglát valahol egy pasit, néhány másodperc, maximum 1-2 perc után ösztönösen az alábbi négy kategóriák egyikébe helyezi el:
| pasikati | társult döntés |
| A | soha a büdös életben nem tudnék vele semmit se kezdeni! |
| B | olyan mint egy testvér. mindent el lehet neki mesélni, sose bántana, nem jelent veszélyt! kedvelem. |
| C | ideális férj, apuka, társ, barát. imádnivalóan aranyos, cuki, édes, okos, satöbbi! örökös talonba vele! |
| D | le akarok vele feküdni! |
tény az, hölgyeim, hogy ha meglátnak egy - teszemazt, latin típusra hajazó - sajátos belsö ösztönük szerint kívánatos férfit, különösen az eleddigi évezredek patriarkális elnyomórendszere alól felszabadult, prüdériát félretévö öntudatukkal azon nyomban megengedik maguknak a D-kategória felismerését, és az aszerinti viselkedést... :)
nem kell vetíteni, tudom hogy így van.
láttam.
aztán ha a D-kategóriás bácsi továbbáll, márpedig az általában azért olyan (nemhiába... soksok D-re éhes alany futkos még az utcán a szemében, s hát tapasztalata szerint is valóban, számára), akkor lehet menni a C- vagy rossz esetben B-kategóriás fiúhoz sírni, hogy "azaszemét" mennyire otthagyott minket. ténylegigazbarát papírzsebkendöjébe sírni, hogy igenigen, jó volt az ágyban, de olyan szemét, hogy meg se várta a reggeli kakaót...
s mikor szegény, szerencsétlen C halkan megjegyezné, hogy kakaóval talán öneki kéne kedveskedni, hiszen évek óta már ez zajlik, s talán észre lehetne venni végre kicsit a minöséget is, a hölgydelikvens elnyom egy könnycseppet szeme sarkában, hálásan ránéz, majd csilingelö szépséggel felkacag és megköszöni, hogy ilyen megértö barát, és mindig fel tudja vidítani.
puszit nyom pofikájára, aztán feláll és elviharzik találkozni valami barátnökkel, állítólag, akikkel persze utána megint buli, megint D-kategória, megint kirúgás, megint mobil a C-nek, hogy gyerete értem hüpphüpp mert esik az esö és kidobott a szemét...
da capo, no fine.
a megoldás persze nyilvánvaló, mindhárom éríntett szempontjából.
D csinálja csak tovább, amíg bírja staminával vagy viagrával. ha ettöl boldog, hát istenem.
C csinálja csak tovább, míg be nem nö (a feje lágya, természetesen!!!!!!!), s keres/talál egy agyilag, lelkileg is végre A-kategóriás (vigyázat, ez férfiaknál más rendszer jelölése...!!! erröl majd máskor egyszer...) leányzót, akivel aztán boldogan, míg meg nem halnak...
a lány pedig ugyancsak csinálja tovább.
végtére is, valakinek el kell tartania a sikkes plázakávézókat, csacsogó intimgyantásokat* meg a nöimagazin szerkesztöket is, nem?
(amúgy én ha okos nö lennék, megriadnék attól, ha nekem tetszik a szex és new york. just besides, not really important though...)
ellenben akkor kis gondolat, mondhatni zárójeles: arra képesek vagytok, hogy csípkedjétek, gyantázzátok, állatokon kikísérletezett (...) parfümökkel illatosítsátok magatokat, olyan cipöt hordjatok, amiben eggyé nyomódik mind az öt lábujj, cserébe kényelmetlen az egyensúlyozás, minden metrólépcsöt csak óvatosan lehet meglépni, delegalább rohadt nehéz normálisat találni ezekböl a modernkori kinzóeszközökböl a boltokban... ÉS AKKOR annyit nem értek meg magatoknak, hogy a szex ELÖTT gondolkodtok el azon, kinek (kivel) fekszetek le?
ezt most minden A, B és C nevében kérdezem, persze D-ket figyelö messzemenö irigységgel, és abszolút tisztelettel adózva az itt nem éríntett kívételek részére - bizonyos vagyok, hogy nöi olvasóim többsége mindebben semennyire sem lel magára, és jogos felháborodással szemléli éppen, egy örült szerint (ez most én lennék) milyen a világ.
lényegnek a rövidje, a tanácsadó könyv szerint férfiként arra kell törekedned, hogy D-kategóriás legyél: kinézettel, péniszautóval, hatalommal, pénzzel, vagy csomó más nöstény csodálatában fürdözve.
vicces módon még akkor is, ha amúgy egyéb adottságaid révén inkább a C-be esnél...
ugyanis ez csak egyetlen irányba müködik...:
ha elég sokszor sikerül lefektetned a lányt, adott esetben elkezd azon gondolkodni, nem lennél-e jó hosszabb partnerségre is, nemcsak a szexre...
viszont hogy te egy buliról C-sként elvigyél egy lányt szobára... hát, nem kell matematikusnak lenni (fordítva viszont sajnos igaz... minden matekos c-s, lol), hogy kiszámítsd az esélyeid.
lottóz, fiam, lottóz inkább... :)
megcserélödtek mára a szerepek... s a csajok szerintem szeretnek picit küzdeni a pasiért. ha egy kapcsolatra, de persze legföképp szexre is kiéhezett srác van ott, úgymond könnyedén leszedhetö gyümölcsként enyhén ernyedten lógva a fán, az lehet tök aranyos, meg ideális b-terv (nah, legkésöbb most kavarodnak össze a betük, lol... oké, akkor legyen megint y-terv, hehe), de valahogy... érdektelen.
nem?!
de, lányok, ezek ám mind csak vélemények!
szomjazom gondolataitokra ezekkel kapcsolatban!!! erre van a kommentbox...
---
hogy kerek legyen, az említett könyvben persze szerepelnek jótanácsok, hogyan váljék valaki (mondjuk én?!) C-böl D-kategóriás pasivá.
nem fogom most (még jobban) szétrobbantani ezen beírás keretét, de a poén kedvéért érdemes szerintem a fejezetalcímeket ideraknom:
(ha valakit valamelyik böszen érdekelné, szóljon ám!)
14. A sablonok
14.1. A Discovery Channel sablon
14.2. A bizalom sablon
14.3. A Hiszel a természetfelettiben? sablon
14.4. A lelki szemek / hipnotizálás sablon
14.5. A természetes-nő sablon
14.6. A kötődés sablon
14.7. Az álom-sablon
14.8. A rózsa sablon
14.9. A csúcs-érzés sablon
14.10. Megtalálni az Igazit... sablon
14.11. A szerelem sablon
14.12. Engedd szabadon a vágyaidat... sablon
14.13. A szex egy természetes dolog - sablon
14.14. Minél inkább... annál inkább... sablon
14.15. A szemek sablon
14.16. Akarlak... sablon
14.17. Hogyan változtasd szeretővé a lány ismerősöd... sablon
14.18. A „kislány” sablon
14.19. A Blow Job sablon:))
14.20. A tátongó űr sablon
14.21. Az Ajtó sablon
:D
félni tölem azért azért nem kell, egyrészt ezek nagy része marhaság, és képtelen is lennék alkalmazni, másrészt a sablonos dolgokból sok jó szerintem amúgy sem származhat...
maradok hát inkább C-s, ha egyszer találkoznánk, ezt tartsátok észben ;)
---
nah.
*nagylevegö*
foglaljuk össze.
legtöbb döntésünk - véleményem szerint - automatikusan, és eléggé gyorsan születik meg, maximum nem tudunk róla.
a nök ezen (elsö, spontán) döntései rólunk, férfiakról ugyancsak - s ezek a döntések a fent említett kategóriákba tesznek be.
rajtunk áll, hogy milyen gyorsan és milyen módszerrel lépünk ki ebböl a keretrendszerböl...
viszont azt is látni kell, hogy sok esetben ezek szerint akkor se lesz esélyed valakivel együtt maradni, valakivel összekerülni, ha belegebedsz, nah!
hogy a múltamról is szó essék ehelyütt...
:)
s akkor a végére legyen két kis személyes, zárásképp.
az egyik, meglehet, figyelmeztetés, a másik egyszerüen csak maga a tiszta mosoly.
persze lehet, hogy fordítva... ;)
életemben eddig csak egyszer mondta egy lány nekem, hogy annyira szerelmes belém, hogy emiatt kíván szeretkezni velem. azt is mondta, ö ilyet még soha nem érzett elötte, eladdig mindig testi vágy volt, és most sokkal mélyebb, és...
meglepödtem, hisz ezzel megvalósult, hogy egyszerre C- és D-kategóriás voltam :)
viszont szerencsére ez nem rengette meg a világképemet, mert ugyanakkor ö volt az is, aki pár napra rá (jelzem, az aktus elmaradt, mert én viszont nem voltam szerelmes, és furcsamód én meg olyankor nem...) azt mondta, valószínüleg én vagyok az egyetlen pasi a világon, akinél ennyire gyorsan át lehet lendülni a feltétlen szerelem és rajongás, valamint a feltétlen gyülölet és halálkívánás között... :)
ezek után én még mit is mondhatnék?
elég vajon azt, hogy "hát... iker lennék vagy mifene..."?!
;)
valamint
azt írták tegnap nekem, úgy akarják, hogy mosolyogjak egész nap, és ne azon gondolkodjak, hogy mi lesz velem.
meg hogy úgy megölelnének.
s kaptam puszit is, virtuálisat.
merthogy létkérdések, meg önaggódás, meg jajmileszvelem, öregvagyok, hol a szigetem, meg ilyenek.
meg hogy hogyan alakulnak emberi sorsok, mik formáznak életet.
(hogy akkor itt záruljon megint a kezdeti kör, amit úgy szeretek)
ezek után én még mit is mondhatnék?
elég vajon azt, hogy "köszönöm"?!
:)
20 megjegyzés:
bőven :)
Látom, alakulnak a dolgaid. ;)
--
Nem ismertem magamra. D-s pasim talán nem is volt, nekem állatira megfelelnek a C-sek rejtett tulajdonságai. *elégedett torokhangok* ;p
És tudom, hogy nekem van igazam. 8)) Mert az eszem nem akar D-s pasit. Ha valaki csak a külsejével akarna meggyőzni... KEVÉS.
Am I a freak? ;P
hisz mondtam én, hogy ide csak különleges lányok járnak... :)
oké, akkor én inkább kussolok, hogy megmaradj ebben a hitedben :)
ergó te D-s pasikkal azért találkoztál, hevenyen (b)eléjük is borultál, és szegény C-sekkel utána egy bögre tea mellett megsirattad böszmeséged? ;P
neeeeehem, nem hiszem el neked... Te ennél okosabb vagy :)
csak ki akarod manipulálni-provokálni, hogy írjak, látom. na várjál csak :)
várok csak :)
a, ez rám vonatkozott? 8))
Sziasztok!
Látom, Roberto, nem volt hatástalan az a sok boros teraszéjszaka. :) Mármint arról, hogy nincs "rossz döntés". Merthogy a jelenünk a saját teljes múltunk, beleértve ebbe a bennünket körülvevő világ összes hatását is, szóval ennek az eredője. Mindazok a dolgok már megtörténtek velünk a múltban, ami alapján most dönteni fogunk, és bárhogy is mérlegelünk, amit végül dönteni fogunk, az már elmúlt (azaz megváltoztathatatlan) infókból, élményekből, érzésekből, tapasztalatokból fog megszületni. (Szophoklész meg itt figyel a sarkon - az antik görögök már tudták ezt. Ha valakit érdekel, részletekkel is szolgálhatok.)
Tehát az elképzelt, vágyott célunk szempontjából mondhatjuk azt utólag, hogy rosszul döntöttünk - de valójában nem dönthettünk volna máshogy. Azért úgy döntöttünk egy adott pillanatban, ahogy, mert azok voltunk, ott, akkor, akik.
Jah, ugye, milyen okosak vagyunk? :)
Nas, egyébként az előző post a "Mátyás tér" (is) piszok jó volt. Egy csomó dolog bejött közben, de azt most nem mondom, túl hosszú lenne. Majd az én blogomban... Bár az lenne a legjobb, ha ezek a múlminták (ásatási anyagok, hehe) felelgetnének egymásnak... nem akarunk csinálni egy közös blogot, direkt az ilyen múltfeltárós sztorizós cuccoknak? Ömmm, csak akkor meg... najó, ezt majd inkább mélben.
Üdv mindenkinek!
annyiban vitáznék, hogy amikor ez a döntés (szinte azonmód) megszületik, nemcsak ahogy írod elmúlt, megváltoztathatatlan infókból, tapasztalatokból, érzésekböl stb. képzödik szerintem...
én azért hagynék itt elég tág teret az intuíciónak is, amely nemcsak tapasztalati, hanem akár ösöreg velünkszületett is lehet... vagy például a fantáziának, amely tkp. mindig valaminek a (meg)tagadásának a manifesztációja - adott esetben pl. a realitásé.
(máskülönben andilányod egynémely számodra irracionálisnak tünö döntését hogyanis magyaráznád, lol?!)
---
a borok viszont, köszönöm!, vitathatatlanul mindigis határozottan jól estek!
... najó, meg a társaság is ;)
Nos, hát nem tudom! Hogy is van ez? Mondjuk nekem Te nagyon tetszel, és látható lépéseket teszek feléd testbeszédemmel, (mert ugye előre meg van ez írva, hogy így (kell)tennem)ellenben Neked én nem jövök be. Akkor én mi a francnak kínál(om)tam fel magam? Hogy jól leégessem magam??? Szerintem ez az élet NEM minden részletére vonatkoztatva lehet csak igaz. Attól is függ, hogy ki hogy dönt épp, hogy mit élt át eddigi életében, és persze mire akar berendezkedni. De az is igaz, hogy egy bizonyos korban megy a skalpvadászat (mindkét oldalon). Sőt pl. akinek szeretethiánya van, direkt D-ek közül választ, mert ugye addig is szereti Őket valaki. Ezzel beindul az ördögi körforgás, amiről Te is írtál. De az is lehet, hogy rohadt kevés C-s rohangál az utcán. Azért én ismerek egy pár ilyet is, olyat is (több olyat :( )
De nálad éreztem eddig is, hogy C-s vagy, pedig mégcsak nem is láttalak.....LOL
Nincs mese, költözöm...... :D
___________
liza
szerintem ezt a költözésdolgot csak azért hangoztatod, mert még nem láttál... :D
ami most nem fishing for compliments, mert rusnya azért nem vagyok, de szobábalépésemre ájuló hölgyekre sem emlékszem eddigi életemböl, lol!
liza, és mi van, ha beállítasz hozzá a nagy pakkokkal, és kiderül, hogy mégsem tetszik? :) nem kellene a költözés előtt látnod is?
izolda: nem, nem rád vonatkozott.
Nem baj!!! Ölég nekem annyi, hogy a C kat.-ba tartozol. Mint mondottam volt, eddigi életem során nem sok C kat.-ossal taliztam. Akivel meg igen, annak meg is volt a családi fészke.
És mi van akkor, ha a fordítottja történik? Bár én sem vok rusnya, I do not fish for the compliments, only a small one.
Kül. láttalak minden írásodnál ott a képed..hihi
_____________
liza
köszönöm, kedves vagy hogy így megelölegezed a bizalmat... ;)
tegyél ki te is akkor képet, ha bizonytalan vagy... :P
a, látod, liza okos, és a fordítottjára is gondolt. lehet, hogy be se engedném... hisz ö itt csak megbújik egy írói álnév mögött, mi van ha valójában pl. fiú... ;)
A blogok új oldala az informális hírmegosztás mellett:
1, Társkereső. 2, Baráttaláló. 8)
Ha én szociológus lennék.... 8)))
nem lesz olyan izgi, amit írni fogok, mint hogy liza most akkor költözik vagy nem, de azért bátorkodom ideírni :)
szóval szerintem nagyon sok mindenben tévedsz ezekkel a kategóriákkal kapcsolatban. olyan C, amit te írsz, szerintem nincs, másmilyen van, de akkor már a D van előbb, és az után/fölött van az, ami szerintem a te C-d helyett van. na, ezt most nem fejtem ki, mert az tényleg szétfeszítené ennek a kommentboxnak a kereteit.
azt is írod, hogy "akkor lehet menni a C- vagy rossz esetben B-kategóriás fiúhoz sírni, hogy "azaszemét" mennyire otthagyott minket. ténylegigazbarát papírzsebkendöjébe sírni, hogy igenigen, jó volt az ágyban, de olyan szemét, hogy meg se várta a reggeli kakaót..."
ez az egyik legnagyobb tévedésed, szerintem, mert - szerény tapasztalaim szerint legalábbis, teszem hozzá gyorsan, de aztán tudom azt is, hogy miért igaz ez általánosan is - a d-s pasik nem igenigen jók az ágyban. egyáltalán nem. a d-s pasik jó esetben is középszerűek az ágyban, az igenigen jók mindig azok, akik nálam a te d-sed feletti kategória (remélem, tudsz követni, lol). a d-s pasik olyanok, mint azok az agyoncicomázott torták, amiket a cukrászversenyekre készítenek, gyönyörűek, és mindenki egyből azt gondolja, ha meglátja őket, hogy meg akarom kóstolni, de azonnal, persze már ha előbb elég sokáig néztem és lefényképeztem minden oldalról. aztán amikor belevágsz, megkóstolod, rájössz, hogy a fele hungarocell, a fele fűrészpor, és ami ehető belőle, az is blöe, nemfinom, sehol nincs még a hétköznapi cukrászdában kapható hétköznapi tortákhoz se, nemhogy a nagymamád kicsit kacska, kicsit szétcsúszott, nem igazán szép, de isteni tortájához képest. nem lehet őket egy lapon említeni. a cukrászversenyes torta képeskönyvbe való, ami azért elég kevés, tekintve, hogy a tortát enni szeretjük leginkább, nem nézni :)
(egyébként a kakaót is megvárják néha, sőt, elvárnák, mert szerintük az nekik _jár_, de d-s pasinak nem akar az ember lány reggel kakaót főzni.)
tovább is van, de nem mondom :)
mondhatnád pedig... :)
köszönöm, ez viszont Z kategóriás továbbgondolás volt ;)
Gondolkodtam egy kicsit, és eszembe jutott még valami. Bár úgysem fogsz ide visszanézni. Úgy gondolom, hogy Te ezt megérdemled már tőlem. Őszinte leszek, és hosszú......bocsi :)
Nos, írod, hogy egy partin egy átlaglány szeme nem egy c kategóriás pasin akad meg -talán először-. Lehet, hogy így van, de lehet, hogy mégsem. De túrjunk mélyebbre. Vannak olyan nők is akik vígan örülnének ha rájuk találna már egy c-kategóriás faszi, csak egy bibi van, egy átlag c-kat. pasi nem fog "kikezdeni" egy mondjuk elvált, vagy a válás szélén álló nővel, pláne akinek meg még gyereke is van...vagy ha mégis, azt is csak addig, míg meg nem tudja ezeket a (szomorú) tényeket.
Mert ugye Ő dehogyisakar egy ilyen zűrűs, nyúlós ügybe folyni. Inkább keres magának olyat, aki még ilyen téren "szűz". Hát szóval azért van a férfiak füle mögött is hmn...hogyismondjam vaj. Na ez kikívánkozott belőlem, bocsi még egyszer érte.
Ez meg pláne nem idevaló, de mégis....örök "mániám" marad, hogy úgy,de úúúúúúgy szeretnék egyszer egy általad c-kategóriásnak minősített pasival egy téli estén (kint hull a hó, bent félhomály), egy kandalló előtt (én mondjuk forró boros teát iszogatnék) beszélgetni, egész éjszakán át. Vagy teszem azt, nyári éjjel, fűben feküdni és bámulni a csillagokat, és közben tücskök ciripelnének.
Vissza olvastam amit most írtam, és hát lehet, mégis neked van igazad. Te átlaglányokról írtál én meg pont nem egy átlaglányról.....Mindegy, ez akkor is az én véleményem, én ilyen vok..... :)))
_______________
liza
megtisztelö, hogy ilyen részleteket is rám/ránk bízol.
mint már írtam, magam is hosszabb kapcsolatból léptem ki... az meg nem az én "hibám" volt, hogy nem volt belöle gyerek...
vagyishogy abszolút felvilágosult vagyok azzal kapcsolatban, ha egy velem szemben álló nö azt mondja, elvált, és gyereke is van. megesik.
a kérdés inkább az, mik a valós körülmények, ergó mennyire kellene a gyereken "osztozkodni" az édesapával, milyen az illetö, kibírható-e ez a háromszög, hogyan viszonyulna hozzám a gyerek, lenne-e "nekünk" is utána közös gyerekünk még, satöbbisatöbbi, csomó részletkérdés, ami a képet árnyalná.
amúgy amit te írsz, az hasonlóan a véleményéhez valóban a "nem átlagos" lányokról szól, hogy ök ezt hogyan élik meg.
ha te úgy érzed, a pasi ezeket a dolgokat negatívumként fogná mind fel, akkor ö - szerintem - már nem is C-kategóriás pasi. legalábbis nem neked, a számodra. hanem maximum D.
lámlám, a-nak a végén még igaza van, és a C valóban magasabban helyezkedik el mint a D :)...
amiben csak az a vicces, hogy dehisz én is pont ugyanezt kívántam tudatosítani a nök - legalábbis engem olvasó - táborában. hogy figyeljenek már jobban oda a C-sekre, és ne mindig a D-sekkel rohanjanak el a buliból, merthogy jujjdejóasegge...
ezek szerint legalábbis nálatok ez vagy sikerült, vagy nem is volt rá szükség... mindkettönek nagyon örülök ;)
---
abban viszont minden pasival (és fordítottan, növel is!) egyetértek, aki - pont a fenti "mellékkörülmények" fontossága miatt is - csak akkor akar majd "belenyúlni ilyen zürös ügybe", ahogy mondod, ha tisztázódott a horizont, ha mondhatni felszállt a köd.
ezt meg kell értened, szerintem ez önvédö emberi dolog, s független mindenféle pasikategóriáktól.
Megjegyzés küldése