bréma

ugyehát bréma :)

elindultam pénteken délben, munka után. ingo barátom legénybúcsúja szervezödött haverjai által. ingo régen ugyanabban a házban lakott, ahol én most még mindig, a barátnöjével, kathrinnal. (jajti. márminthogy ingo lakott akkor ott a barátnöjével, nem én most!!!)
anyway, ingo egy régi barátja jött a ruhr-vidékröl és úton odafelé elvitt engem is. kicsit csökkentette az út élvezeti értékét, hogy a srác épp egy virális megfázásból lábadozott kifelé, és három órán keresztül élvezhettem ennek kipárolgásait. ettöl függetlenül épségben megérkeztünk, és ötkor már meg is leptük ingot a focibajnokság migráns résztvevöiként.

háttér: ingo volt az, aki még itt göttingenben elvitt ahhoz a társuláshoz focizni péntek esténként, ahol a mai napig játszom. ingo szeret focizni, emellett latinszakos tanár, és bréma mellett egy kis városban tanít (delmenhorst a város neve. ez csak azért érdekes, mert egyrészt egyik kedvenc német együttesem is innen származik, van is ilyen nevü lemezük, másrészt jelzem ezzel is, hogy a memorial-futball nem brémában volt. namindegy.)
az aktuális tanárcsapat néhány régebbi extanulóval megspékelve ugyancsak péntek délutánonként focizik, tehát ingo brémában is megtalálta a maga sportját, mikor két éve odaköltöztek.
és most, legénybúcsúest gyanánt egy össznépi focibanzájt rendeztek neki a barátok, néhány régi göttingeni és hannoveri baráttal együtt.

ennek megfelelöen örült üdvözölni tudni régnemlátott haverokat, és a szabályzat értelmében a három 5fös csapat mindegyikében játszott, folyamatosan, míg a többiek tízperces meccsek után cserélödtek.
a foci tök jól sült el, kifejezetten élveztem, csomó gólt rúgtam, ami nálam azért minimum meglepö, és jól pörögtünk az ismeretlen új barátokkal.

a foci után beültünk egy delmenhorsti mexikói csárdába, ahol kivetítön a péntek esti bundesliga-meccset élvezhettük, kifejezetten idézöjelben, hiszen a hannoveriek unalmas 0:0-át hoztak össze frankfurtban. az est számomra legsokkolóbb látványa mégis a bárpultnál terebélyesedett, egy köbö akkora és olyan 50 év körüli maffiózó, mint amilyet utoljára a Leningrad együttesben láttam, és egy max tizenhat év körüli, kifejezetten csinos kisleánykát udvarolt körbe, aki nem, nem a lánya volt, hanem lehetett volna, söt talán unokája. undorító volt, ugyanakkor igézö, és sokszor kaptam azon magam, hogy a pároson legeltetem a szemem és próbálok nemelképzelni dolgokat... késöbb kéz a kézben hagyták el a csárdát.

estefelé kicsit soványodott a létszám, az utolsó, nulla órás vonattal bréma felé már csak öten mentünk. amit nem tudtam, de a srácok igen: brémában nagy városi mulatság, amolyan karneválféle uralkodott, belevonva a pályaudvar épületét is...
én akkora tömeget még az életben német pályaudvaron nem láttam, pedig voltam frankfurtban, berlinben, münchenben és hamburgban is... eszméletlenül sok ember zsúfolta magát az állomás területére és elé össze... minden második kajáldából bömbölt az umcaumca-zene, bajor slágerek a legújabb dídzséfeldolgozásokkal viaskodtak, vadidegenek koccintottak össze, a srácok söröztek, én, mivel azt nem szeretem, rövideket ittam, a végén egy polonézba is még belekezdtünk öten, mindenki röhögött, fények voltak, hangok és hangulat, riói karnevál talán, az lehet ilyen, csakhát basszus télvíz idején, éjfélkor, brémában???!!!
egy körül sikerült elhagyni a pályaudvart, azaz majd egy órát élveztük azt a forgatagot, és már csak négyen maradtunk. ingo, az öccse, egy közös göttingeni ismerös srác (nem az, akivel jöttem, s aki leginkább egy germán istenre emlékeztetett - thor nézhetett így ki. magas, szöke, szakállas, széles arc, kemény de jóságos, ugyanakkor kicsit örült lázban égö szemek...) meg én.
a pályaudvar környékén a vidámparki mulatságok (lanovka, hullámvasút, emberparittya, óriáskerék, lövöldék, satöbbi) mellett néhány kiállítási csarnok is található, a hetes számú pedig kifejezetten az össznépi diszkóbulik föhelye. Na, ott aztán sikerült vagy négy órán át körbeállni a terepet, bemenni a dzsumbujba, mozgatni fenekeket a szar zenére, tapsolni a jóra, lehurrogni a nevetséges rádióadós trikókért vetközö csajokat a színpadról, mert bizony bárcsak ne vetköztek volna (hiába, a magyar lányok... sóhaj...), meginni konkrétan nekem négy vodkaredbullt... na meg persze ott volt a már táviratban is emlegetett ilka, aki nekidobta magát ingonak... szerencsére még idöben elhúztunk haza, mielött legénybúcsúja utáni ébredésekor önbecsülésétöl is búcsúzott volna...
hja kérem, mire valók a barátok... ;)

az eströl amúgy A HALLE 7 weboldalán van is néhány kép, s képzeljétek, még ilkát is megtaláltam, a 19. sor baloldali, bizbaszmintás izében feszengö leányzó az.

hazafelé a taxiban mondtunk pár viccet, például az aktuális kedvencemet:
(ki az? hatkor kel, kenyeret süt, és nem a pék...?
...?
de-de. a pék!)
ami a fuvarköltséget nem vitte lejjebb, de a bácsi is jókat röhögött, pedig ö szemben velünk nem volt enyhén illuminált alapállapotban.
lefeküdtünk aztán, éjszaka a matrac két középsö kamrája kilyukadt alattam, reggel pedig azzal vádoltak meg a fiúk, hogy ilkával álmodtam... :D
(pedig ha elárulnám, valójában kivel... merthogy emlékszem!)

---

egy kiadós, tök jó hangulatban és egyikünknél se másnaposan eltöltött reggeli után ingo a tesójával elmentek valamit beszerezni az esti partira, merthogy szombat este kathrin szüleinél volt úgymond a leánybúcsúztató. mi pedig hármasban, kathrinnal és a másik göttingeni sráccal bementünk addigis a belvárosba, megnézni az aznapra tervezett karnevális kocsiparádét, át a belvároson.
bréma egyébként gyönyörü, mindenkinek ajánlom egyszer látogatásra, nemcsak a híres mese névadó városaként ér meg egy vizitet!

a forgalom leállt a cityben, mi meg bámultuk a parádét, próbáltunk idönként a tömegbe hajított cukorkák és gyümölcsök közül elkapni egyet-kettöt, aztán andalogtunk tovább, csatornák, hidak és parkok mentén.
célunk egy lakásukhoz közeli étterem volt, ahová röviddel utánunk fél négyre ingoék is megérkeztek, s ahol megint közösen néztük ebéd közben kivetítön az aktuális bréma-schalke meccset. 1:1 lett a békés eredmény, és tök jó hangulatban élveztük végig - családok, fiatal párok ültek ott, rágcsáltak, ettek, ittak, és egyszerüen csak jól érezték magukat. kint hidegen bár de sütött a késööszi nap, és sétáltunk aztán haza, és nagyon boldognak, kiegyensúlyozottnak és elégedettnek éreztem magam, barátok társaságában, egy olyan hétvégén, ahol minden sikerül, magától helyükre kerülnek dolgok, és rossz nem történhet.

kevés olyan alkalom van amúgy az életemben, mikor már megtörténtekor tudom, hogy ez most jó, és jó is lesz még egy ideig. és lehet para nélkül élvezni, söt, ki-élvezni.

mert/és semmidesemmi rossz nem történhet.

nagyonnagyon hálás vagyok a sorsnak azokért a napokért.
pedig végülis mennyire egyszerüen teltek, nem? meg sem érne mindez egy beírást, tkp.

de a feeling... az érzés maga.

az mindent megér.

---

éshát nincs vége. kis pihenés után kocsiba ültünk mind és hajtottunk kathrin családjának háza felé. vagy hatvan ember jött végülis estére össze, hogy kis rövidek italozása közepette a garázsfelhajtóban megünnepelje az ifjú majdani pár házasodási elhatározását, és cseréptöréssel köszöntse öket. ilyenkor régi porcelánt, vázát, stb. hoznak magukkal, földhöz verik, és a fiatal párnak össze kell sepernie a darabokat. persze egyesével történik mindez, és mire minden (kései) vendég levonult, kathrin és ingo vagy két órája tisztogatták már az udvart... :)

aztán végre ök is bejöhettek, és élvezhették a csodás büféasztalok kínálatát. hajnali háromig tartott a mulatság, csomó jót beszélgettem, egyebek mellett egy szingli 35 éves doktornéninek magyaráztam enyhén ittasan a férfikategóriáim :D úgy, hogy öt magát amúgy se meggyözni nem akartam, se magamévá tenni, semmilyen vonatkozásban... viszont tök érdekeseket mondott, amennyire az alkoholos befolyásoltság párájában kivettem, és bizonyára józan voltam már megint, mikor sokkal késöbb arról mesélt, hogy trombitál, föképp jazz-t, és hosszasan eszmecseréltünk miles davis, chet baker, vagy a marsalis-ok képességeiröl (bár erre talán még részegen is képes vagyok).
a végén aztán passzolóan jó vibrátot kívántam neki, és tuti kijózanodva, mert különben egy r-t is nyomtam volna még vihogva a végébe... ;)

az est egy korábbi fázisában egyébként kathrin bátyjának fiatalkori szobájában, amit kajáldává építettek át az események miatt, találtam egy tök érdekes könyvet az ndk kommunizmusáról - amit aztán késöbb kölcsön is kértem és kaptam a kedves házigazdáktól ;)
egy keletnémet festömüvész kiállítása kapcsán jelentették meg, 1982-ben, és a szocialista/kommunista, valamint kapitalista rendszereket állította párhuzamba, rendkívül érdekes illusztrációkkal és diagrammokkal. készül ugyebár a politika-blogom, három bejegyzés már kész, ha elkészült az öt, szólok, hol van, merthogy anno a szavazást nem felejtettem ám el... csak nem szeretnék egyetlen beírás alapján elbírálva lenni már induláskor ;)
mindegyis, a lényeg, hogy jó volt az a könyv, és tudok belöle pár érvet használni az egyik beíráshoz.
hjakérem, ilyen a vérbeli blogger, lol.
mindenhol csak a beírásokon jár az esze ;)

s ha már beírás:
az est humora a vécén leledzett, és természetesen lefényképeztem nektek.

nem megijedni, nyugi!!!

:)

a párkányra volt téve egy kötet, és miután elolvastam a címét és egy pillanatra elgondolkoztam, annyira röhögnöm kellett, hogy már hevesen dörömböltek az ajtón, mire végülis sikerült pisilnem...


aki nem ismerné fel e kis remekmüvet:
111 tipp csigák ellen.

nyílván kertészeti tanácsadó.

tessék picit gondolkodni.



most vagy van EGY tanácsom, ami jó a csigák ellen, és akkor nem kell további 110.
vagy pedig szart sem ér egyik sem... akkor meg minek a könyv?!

:DDD

---

nah, ennyit most ezekröl
a vasárnap délelött nevetgélös, harmónikus, kakaós reggelivel töltödött, aztán pakolás, végül vonatút vissza göttingenbe, mert a srác, akivel jöttem, már szombaton hazament.
a vonaton egy iszonyú jó scifit kezdtem el olvasni, teáztam... szeretek vonatozni, mondtam már?
nagyon kellemes volt visszatérni is, nemcsak ott lenni.



szeretnék soksok ilyen hétvégét még az életemben, bittebitte...!!!
ugye lehet?