antennák

megyek be ma reggel az orosz lányaimhoz (oroszlánjaimhoz), elsö mondat rövid méregetés után: mikor megyünk az esküvöre?!

kicsit kókadt voltam még, keveset sikerült újfent aludnom, szerintem két azonos oldalú zoknit húztam fel, és egyéb baljós jelek is kísérte(tte)k utamon, de ez azért kicsit megdöbbentett (és felébresztett). gondoltam, migránsok is, lányok is, plusz újév van, illik ilyenkor decidált módon értésükre adnom, hogy a terembe lépésem és a kérdés közti összefüggés bizonyos komponenseit illetöen még vannak lágyan homályos pontok egyikmásik agyféltekemben.

he?! - kérdeztem hát idültdrogos szájtátással.

- új frizura, fogytál {tekebábut formáló illetlen gesztika hozzá}, mosolyogsz - közölte a szószólójuk ellentmondást nem türö hangon, miközben három ujjával leszámolt velem s az érveivel. - tehát? mikor lesz az esküvö?

- milyen esküvö?! - tettem az ártatlan, még mindig semmit sem értö kommunikációs nullát.

közben persze már enyhén vigyorogtam.

- ne szórakozz - mondta az elöbbi.
- milyen volt magyarország? - kérdezte ártatlan arccal a második.
- és a gyerek mikor lesz? - érdeklödött egy harmadik.


no comment.