férfias férfiak

tehát.

kezdetnek akkor ez:

van egy alapvetö különbség nö és férfi között.

mármint túl a biológiain - nem letagadva persze az összefüggés opcióját.

mégpedig, hogy férfi és nö alapvetöen... különböznek.


hurrá?

nos, természetesen nem ilyen egyszerü.
ha az lenne, mondhatnám nyílván azt is, hogy férfi és férfi között is van különbség... azt hiszem, nem kevés hölgyolvasóm heves bólogatásba kezdene ehelyütt.


(most elgondolkodtam, amúgy, hogy a hölgy olvasó, vagy hölgyolvasó verziót használjam. mivel utóbbi picit pajzánabbnak tünt - és valamiért tibeti imahengerek jutottak erröl az eszembe, hála a sok leslie lawrence fordításnak, gondolom - emellett tettem le a voksot. tudjátok mit? játsszunk magyarázósdit! emlékeztek, amit domival.
hülyeséget megmagyarázni.

férfiak ebben különben is jobb, ha edzödnek, jelzem...

tehát:
hölgyolvasó.
a) elkülönített terem a Szabó Ervin Könyvtárban
b) rendkívül fura, durungos szerkezet [ebbe most nem mennék bele...]
4) a "terézanyú 2" hímnemüségét eláruló szaklektora
v) férfi, aki ért a nökhöz [okés, tudom, antonim!]

bocsánat, alig itt az újév és már megint zárójelezek...
lol)

namindegynaszóval.
férfi és nö alapvetöen tehát különböznek.

mielött megállnék ezen megállapításomnál és elkezdhetném önnön vállam ropogtatni, nyílván további distinkciókra van szükség.

a baj azonban pont itt kezdödik.

ugyanis ez a különbözöség nem megfogható, nem holmi nöi-férfi törvénykönyv alapján müködik.

függ attól, milyen szituációban történik a mintavétel.

például egy páros leánytagja nem a tartalmat kéri számon, hanem a hangsúlyt, miközben, tádááá!, a fiú azt sem érti, honnan és miért kapja.
vagy a srác nem érti, egy kérdés hogyan lehet ezen az ég-adta világon egyáltalán kérdés a lánynak?

nem fogok ebbe most belemerülni, szakkönyvek és "önsegélyezö kötetek" ezrei állnak a t. érdeklödök rendelkezésére...

(bocs, megint zárójel.
belegondoltatok már, mekkora barom átrázás ez az egész? a lelki szemetespolc, a masszív "önsegélyezö könyv" hegyek ???!!!

ha "önsegélyezö", akkor miért másvalakinek a könyvét olvasod? akkor segíts magadon.
ha meg segítségre van - ehhez, akár - szükséged, akkor segélykönyvet olvasol, nem?! gyengébb esetben meg segédkönyvet, mint régen a trabanthoz kapható "hogyan csinálj magadnak karburátort csicseriborsóból" címü épületes munka...

az nem önsegély, ha valaki segít - az segítség!

amivel csupáncsak az a gond, hogy honnan a fenéböl ismerne TÉGED egy akármilyen könyv (vagy rádió/tévémüsor, ha már itt tartunk) túloldaláról egy akárki, ha még a saját társad sem találja mindig ki, mit miért csinálsz... nem beszélve magadról, hisz nyílván ezért fordulsz segítségért?!

mindenki azt hiszi, a kezébe adnak ezzel valamit, amivel ö majd jó patentosan megbuherálja magát...

jelentem: már a trabantkarburátor is egyrészt csak hiányt pótolt, másrészt nem müködött kielégítöen.

az igazi önsegély az, ha beleülsz a természetbe, kirontva a szokásos mindennapi trottyból, és rájössz magadra.

aztán persze utána felölem írhatsz ebböl meggazdagodás céljából egy trabantkarburátoros lelkisegélykönyvet is akár...)


vissza.

a lényeg talán leginkább az, hogy kiszámíthatatlan, hogyan reagálunk dolgokra.
az egyetlen, ami kiszámítható, hogy különbözöképpen.

ha más nem, azért, hiszen az elvárások egy helyzetben ember és ember között is mindig másmás vonalak: elgondolások, érzések és alapállapotok mentén dölnek el - kommunikációelméleti axióma például a szimpla üzenet három oldala, pillanat, megpróbálom sematikusan:

KÜLDÖ ---> ÜZENET ---> FOGADÓ

jó esetben ebböl az üzenet legalább tiszta...


máris mondom.

például férfi ül az anyósülésen, és feleségének egy közlekedési szituációban azt mondja:
"zöld van".

innentöl a másik két komponens - küldö és fogadó - állapotától függöen, s függetlenül a kimondás tartalmától, bármi elképzelhetö folytatásként:
a) elindul a kocsi, vagy
z) másnap elválnak...
s minden más, eközti fokozat.

jajvagyúgy... hogy a hangsúly?

hát igen, a nonverbális kommunikációnak, valamint a kimondott szó üzeneten túlmutató "hozzáadottértékének" persze van jelentösége, igen... de ez marginális ahhoz képest, hogy milyen állapotban fogadja a fogadó az üzenetet!
ugyanaz a fogadószemély például lehet olyan hangulatban, hogy a) csendben gázt ad, vagy pedig b) leállítja a motort a keresztezödés közepén, és kiabálni kezd.

(a jogosságot magát most amúgy nem firtatom, mert - érdekes módon megintcsak az üzenettöl függetlenül - a üzenetküldö "állapotától" függ...

ha ugyanis bunkó paraszt vagyok, aki szeretem macerálni a társnömet vezetés közben, mert azt hiszem, valójában engem illet a volán mögötti hely, a legfinomabb hangsúllyal is egyértelmü lesz a szándékom. innentöl a társam - saját állapotától függetlenül - jogosan kaphatná fel a vizet.

fordítva, még ha unott vagy fáradt hangon is mondanám, de telve valóban jószándékkal, mert azt hiszem, hogy csak elbambult, s tudom, hogy ha fennakadást okozunk, mögöttünk a toleráns magyar autóstársadalom szitokszavakat dudál rögtön, és ez a partneremet kibillenti egyensúlyából, akkor viszont - ezen tulajdonságom, "állapotom" ismérvében - nem tartanám jogosnak a felhorkanást, függetlenül attól, hogy milyennek érezte a hangsúlyom.)

s persze ez behelyettesíthetö bármilyen hétköznapi egyéb helyzetbe: viták, kétkedések, szorongások, csalódások.
félre-értések... ésatöbbi, you name it.

lehet nekimenni dolgoknak, szó szerint agyonszéjjelértékelve.
de nem elfelejtendö, hogy mindig van két oldal, túl a látványon/üzeneten.

aki adja,
meg aki kapja.
s mindkettö - különösen tehát lány-fiú vonatkozásban - bizonyosan másképp fogja látni. legalább egy pindurkát.

mert különbözöek.

---

na, de hová is akartam kilyukadni...?
jajigen.


hatehát abszinth posztja mentén polémia alakul ki arról, hogy milyen az igazi férfi, és hol található, akkor megjegyezném, hogy a szituatív viselkedések megítélésekor ajánlatos kicsit mélyebbre ásni a lecsóban. (bocs a képért.)
könnyen lehet, ottan interpretációs mélységek tárulnak fel.

egy férfi nem minden helyzetben tud vagy akar "férfias" lenni, annak mutatkozni.

kaptam például anno hideget-meleget a pasikategóriáimért, holott ott csupán arról volt szó, hogy vannak bizonyos tulajdonságok, melyekre buknak a lányok - élethelyzettöl függöen...
s utána panaszkodnak - eredményhelyzettöl függöen...

ha te mint nö egy férfitól azt várod el, hogy legyen "férfias", ezzel tulajdonképp csak annyit mondasz, a fentiek alapján, hogy legyen más, mint TE.

más nök meg más férfit vágynak. aki legyen más, mint... ÖK.

innentöl viszont nincs értelme kijelenteni, hogy milyen a férfias férfi...! hiszen ahány nö, annyi férfias férfi. (és fordítva is, persze)
mit akarsz tudni?
mivel válik azzá, mik az ismertetöjelei?
hány humor = egy puha pöcs, mennyi rózsaszín cipö = egy darab evolúciós zsákutca?

ez sovinizmus.

és ráadásul teljesen felesleges parákat szül, mindkét oldalon.

tudom, tapasztalatból, hogy miröl beszélek!

hogy mivé válik a férfi, ha egy másik férfi férfiasságával versenyeztetik.

vagy, ha már itt tartunk, egy nö... ha egy másik nö nöiességével.


így tegyétek hát.

---

én meg amúgy a finomkeverék híve vagyok.
egyezzenek dolgok, és egymást kiegészítve meg különbözzenek mások.

de hogy ezek közül melyik melyik?

fenetudja.

ez valahogy útközben derül ki.
s szerintem ezért nincs értelme elvárásokat támasztani.

vagy - bocsánat! de - azt mondani, hogy "nekem az ilyen márpedig nem férfi".