még 0301

bocs, de akkor ezt most még elmondom.

nem tudtam aludni, mint utóbb oly sokszor, és kimentem sétálni egyet a szélfútta göttingenben, bele az éjszakába, bele a belvárosba, s aztán vissza.
nyugtat, jó érzés, csendes, szomorú, boldog, egyszóval nekem, tépelödönek való.

és akkor sétálok vissza, és veszem észre, hogy a kövek változnak.

hol keresztbe állnak, hol utamat kísérik.

megszámoltam: úton hazafelé 11-szer váltakozott a minta.

azt hinné az ember, mindig egyenes az irány, az élet márcsak olyan, hogy egyik dologból következik a másik, folyamatos az út, és harmonikus, értelemszerü, és egymásból fejlödik tova azonos mintában minden...


hát, kéremszépen, bejelentés következik:
afaszt!


az élet mégpedig ezzel szemben olyan, mint ez az út.

folyton keresztbeáll valami. hol így megy, hol úgy.
aztán megint: másképp.



ellenben van egy legyözhetetlen elönye.

hazahoz.

hol így, hol úgy.


---

jó éjszakát.

szeretlek.