lepkelány

és hát eljött a nulla, a visszaszámlálásnak vége, és a semmi lett belöle.

határtalanul véglegesen.

---

csaba mesélte egyszer, hogy egy barátja mesélte egyszer, hogy annak a barátja mesélte egyszer - vagy valahogy így.

india, sötét, mint az én éjjelem ma (meg a következö napok, depersze másképp nagyon, mégis).

srác egy szállodai szobában, szakadt lebúj valahol kalkutta alsón, vászonfalak és társai, rongyos kisgyerekek nagyszemekkel, fura hangok, füszerillat a levegöben, kosz, por.

srác belép a frissen kapott szobájába, és egy hatalmas kajmán (leguán, kaméleon, izé) ül vele szemben az ágyon.

miután újra magához tér, két bottal kipiszkálja a szobából.

éjjel pedig nem tud aludni a sok csótánytól, öklömnyi póktól, skorpiótól és egyéb, indiában a fehérjedús táplálkozást szolgáló élö vacsoraaspiránstól.

mikor másnap lenn a portán panaszkodik, kérdezik rögtön, hogy dehát nem volt ott egy nagy csúnya zöld gülüszemü sárkány? dehogynem, felelte, még az is, bazmeg, örültem hogy ki tudtam kergetni este.

nagy hülye lenni, száhib, mondja erre foghíjas vigyorral a portás, a sárkány az, amelyik elüldözi vagy megeszi a bogarakat. minden szobában van belöle egy.

to cut a long story short, miután a sértödött állatot sikerült újra befogni és kiengesztelni, delikvensünk is nyugodtabban alhatott a szobában.

---

azt hiszem, az az ember, akit a páromnak hittem, valamikor, még hetekkel ezelött, kikergette a szívéböl a sárkányt. és azóta egyre gyakrabban csak a bogarakat tudta számolgatni, egyre dühödtebben. s vacogva kutat minden mozgást, mert csak jönnek, jönnek a csúnya csótányok, azok márcsak olyanok, mikor nincs már ott zöld sárkány.

kizárta a szobából az egyetlent, ami megvédheti az éjszaka szellemeitöl, s most csodálkozik, hogy minden reggel egyre rosszabbul ébred.

igen, a szerelemröl beszélek, úgy mint ma hajnalban is.

ha azt elzavarod botokkal, nincs, ami megvédjen az élettel járó kellemetlen lakótársaktól. féltékenységtöl, bizonytalanságtól, keménységtöl, magánytól.

a magamét ebböl megint megtanultam, ne féljetek.

---

azt írtam az elözö posztban, a semmi és a minden között csak egy szárnycsapás dönt.

lepkelány, hol vagy hát, most, mikor már megint benne vagy minden félrecsúszott nyakkendömben és elvétett szavamban?

amikor nem talállak sehol, senkiben...?

van a rosszban még esély a jóra?

s nem mindig a rossz a jó esélye is egyben?