Hold

ha nem tudod megvalósítani az álmod, valósítsd meg egy másik álmod.

szinte mottóként lebegett végig elöttem, mikor ma elmentem üveget fújni. merthogy azt mármindigis, mindenképp... :)

egy volt tanítvány sokmindenre jó, és mielött itt bárki is szaftos részleteken kezdené el törni a fejét, a bácsi ötven körüli, és történetesen ez a hobbija. na, nem a nagy, hosszú csöves, igazi tüzön fútt üvegamforákra tessenek gondolni, ahhoz indusztria kell, nem hobbi. de megtette a kiskályha, az alapanyag és néhány spéci fúvóka - se nem fütyült, mármint a fúvóka, se nem kaptam egészségügyi feltét-szipkát a ragadós (hmm... ragályos?) anyagok elkerülése végett.

kaptam viszont... az alkotás, az önfeledt, gyermeki, felelötlen kreativitás örömét.

kaptam csillogó szemet,
vállonveregetést is, bár szerintem az a vállamnak szólt, nem annak, amit fújtam, és kaptam vizet is, kevésbé a majdnemzárttér (innentöl jobb híjján, valamint különben minden más immár létezö, üvegre, edényre, tartóra, stb. kitalált magyar szót vérig sértve így hívom, amit kreáltam) lyukacsosságának ellenörzésére, inkább kiszáradt torkomon akadt szavaim leöblítésére.

kaptam mosolyt, ami persze lehet hogy a kiröhögés kezdeti, megrekedt vizuális szófordulata volt csupán, és kaptam egy élményt, amit nem fogok már elfelejteni, amit magammal viszek, mint néhány másikat még, néhány egyéb elsöalkalmat, hirtelen aktuálisan egy éjjeli kismetró jut eszembe, ezért is jár egy mosoly, nem sokan kaptak olyat, amit én akkor - és ma.

valamikor vala a homok.

amiböl az üveg, végsö soron...

mennyire konzekvens, hogy csaba például üvegben tartja a szahara homokját.

írtam egyszer egy scifi novellát, a szaharában kezdödik, pár emlékezetreméltó mondat van benne, nagyon tech-es volt, beleraktam mindent, amit olvasni furcsa, mert minden szar szériában már használják név nélkül, a bedrótozott tökéletes katona, aki valósidöben kapja szeme belsejére vetítve a gondolataihoz, terveihez automatikusan társuló adatokat. amit érdemes volt meghagyni belöle, lent kirakom, hátha átadja azt a fílinget, amit az üvegfújás adott nekem ma. tudom, itt most kicsit sovány a kauzalitás, max a homok fogja össze - de amikor tele van mindazzal a szemed, már csak pislogsz, alig látsz, és még ez a csomó barom technika és kommunikáció is max arra jó, hogy összekuszálja a lelkedet (vagy hogy anonymus barátom reflexiójára reflektáljak, bizony volt valamikor egy kor, talán nem is messze attól a bizonyos szaharától, amikor a hold még Hold volt, nem kódszó a kusza gondolatok, érzések leállítására, s „...az emberek némán értették, némán érezték egymást, némán élvezték egymást. Arany az a kor, amelyet évezredek alkimistái változtattak rozsdás vastömeggé”), na szóval akkor egy ilyen tiszta, teremtö aktus, kicsit mintha - nem, ne nézzetek hülyének - egy gyermek foganna, és nöne, burokban, lassan-lassan, ahogy szeretettel forgatod a meleg felett, óvatosan fújod a lényed mélyéböl a lelkedet kifelé, szinte leheletként, a tarkójára, símogatod vele, mert belöled nö minden szépségével, rútságával, és a tiéd, a te felelösséged mindig, hogyan bánsz vele, szóval ilyenkor egy ilyen tiszta, teremtö aktus hirtelen eléd vetíti, valóban mennyi minden mellett megyünk el nap mint kibaszott nap, mennyi hihetetlen csoda, és mennyire nem tudunk vele bánni, élni.

hihetetlen érzés, ha megfogtad a pillanatot, egy pillanatra túljártál a sors entrópiáján és igenis felismerted, mi miért, ki kiért van, mire kell figyelni.

október, lepkelány, emlékszel? október.

ugyanaz a hónap, mikor véletlenül kedves voltam egy csendes, finomszemü bácsihoz.

aki most, hónapok múlva pedig életet ad nekem... jajmarhaság, nemis.
aki megadta, hogy ÉN életet adjak valaminek.

ilyenkor félrerakod, ami szar. mert ha jogtalanul szar, úgyis jóvá válik. ha meg jogosan, itt jönnek a felmentö jók.
aminek most, öszintén, nem tudom, mi értelme van... mint mondat.
merthogy egyébként van... mint karma.

nanoview, kikapcs.


---


fragmens

„I’m crying everyone’s tears I have already paid for all my future sins
There’s nothing anyone can say to take this away
It’s just another day
And nothing’s any good
I’m the king of sorrow King of sorrow.”
Sade, King Of Sorrow

A borospohár széle fekete korommal jelezte a gyertya múlását. A másikban hárombuborékos bor hűlt-melegedett, vérmérséklet szerint. No one lives forever, az enyhülő zamatú nedv újra az ajkak felé emelkedett, már közvetlenül a homok felett szöget zárva be a pohár aljával. Hasadósrészeg szemek meredtek a tavaszszagú sötétbe, minimum pár csillagrendszer bölcsességével figyelve a semmit. Az egyik azúrfehér fényszikra egyenesen a pupillákon át mélyen a nanó-áztatta agylebenyekbe rágta magát, valahogy szűnni nem akaró tettlegességgel jelezte jelenlétét. Az űrállomás szemhártyán jelenlévő koordinátái egyértelműsítették a finoman lüktető magnitúdó eredetét. Gondolat-eszmélés indított mikroszekundumnyi adatfeldolgozást, nevek sorjáztak kékesen kisülő minineonok előadásában, behunyhatatlan, eszmélő szemek előtt. A sivatag békés hidege sercegő energiakapcsolatokat imitált, pedig csak egy ganajtúró görgetett egy ötegységnyi bogáncsot. Persze hogy a nevek közül kirítt a pirosan villogó Szellem. A gondolat gyorsabb az akaratnál, csak a Hold és a Feledés Homálya tudta elhallgattatni az információk szakadatlan áradatát. Hold, vezényszó, kód, nanoview kikapcs. Újabb poháremelés. Ritmus az emlékekből, zene a fülkürtben, Delerue. Balra immár a bogár, gyors, mert Afrikában vagyunk.

Misszió, nagyfelbontásban.
Tábor itt, ezek raktárak.
10-15 fő, közepes gyalogságival. Kiiktatandó.
Heli jobbra, csak végszükség esetére.
Folyópart, esetleg falú, kerülendő.
Kódok, visszahívásellenőrző kontrakód, id-feltörő, országimázs, térkép.

Az üveg üresedik.
A pálmákat otthon is meg kellene honosítani.

Frontok, éves csapadék, középhőmérséklet.

Hold, nanoview kikapcs. Ami régen fontos volt, elveszett. Ennyi. Jobb, bal, jobb, bal, ritmusban, rendben, sorban. A régi szagok hiányoznak, a békés tisztesség, futás, őszinteség, az öröm. Elmehetnék, persze; vajon megbotránkozna-e a jövöm, ha megtenném. Meghaltam előző éjszaka, meghalok minden éjszaka, nem én döntök erről... a döntés az eredet élménye.

Meghalok, mert megszülettem.

Vajon valaha elenged ez a marok? Miért facsarja a szívem, a májam? Miért szabad a fejem? Miért nem fordítva?

Alkohol.

Magyarázat. Nanoview, ezrelék,

kit érdekel.
Hold.
Kikapcs.