0331

láttátok már a kedvenc unikornisom?

nem?

hát... itt van, tessék:



csak egyetlen szögböl volt ilyen, csak egyetlen úton mehettem, hogy ezt megpillantsam... meglehet, még a napfény is fontos volt ezügyben. de amikor megláttam, tudtam, equinox csakis nekem fekhet itt így, pihenve, nyugodtan. tudtam, hogy amit kaptam, megismételhetetlenül egyedi, a bolygó egyetlen embere vagyok, akit ez a látvány fogad egy göttingen környéki erdö mélyén, egy tavaszi nappal...

három év telt el azóta.
mint ahogy írtam már a tüzoltókról szóló posztomban, a locsolkodócsapatok tanítgatása során gyakran elmegyek fényképezgetni ilyenkor, míg a fiúk/lányok videóznak egyet. egyik ilyen kalandozásom során portyáztam össze szebbnél szebb képeket... és miközben boldogan botladoztam a farengeteg mélyéböl vissza a civilizáció felé, hirtelen szó szerint földbe gyökerezett a lábam. a fenti látvány terült elém, és annyira természetes volt, annyira megkapó, hogy csak állni tudtam hosszú másodperceken át, csendben, s a gépet sem mertem megemelni, nehogy elriasszam.

néha ez eszembe jut azóta is. hogy el lehet riasztani azt is, ami mozdíthatatlannak tünik... decsitt, ez a negatív konnotációja az élménynek. sokkal, hajdesokkal fontosabb a pozitív.

hogy bármikor, mikor sétálsz, éppen akár össötétnek ható vidéken is, bármikor belebotolhatsz egy ilyen... mesébe.

amikor akkoriban aztán végül tettem felé néhány lépést, a kép, EZ a kép, köddé vált, eltünt, megszünt létezni. s - persze... hogyismásképp. dehát gondolom, ezt már sejtettétek is... hogy ez jön most - bár utána még percekig kerestem a pozíciómat, amiben elöször pillantottam meg, nem sikerült... többé nem volt ott, úgy.

megpróbáltam közel kerülni, s ezzel megváltozott a kép. erröl már máskor is írtam, schrödingert idézném ide talán leginkább... amit megfigyelsz, meg is változtatsz ezzel egyúttal.

de... ez a kép megmaradt, belém égette volna magát úgy is, ha nincs nálam a fényképezögép.

az igazán fontos dolgokra, hogy modern kisrókát játsszak, nem kell fényképezögép ;)
hanem a szíved.
s akkor nem bánod, ha változik a szög, amiben látod azt, ami a való.
meglehet, még annál is szebb, mint amit elsö pillanatban láttál meg.
bármily hihetetlennek tünik ez egy adott pillanatban.


nah,
hát valahogy erröl szólt az éjszakai tavaszváró :)