2008-03-22

déja vu

Szeretem, amikor feltámad a szél.

Illatos lesz életed, hisz valódiságillat költözik álomvilágodba. Amikor megfoghatatlanságában is hirtelen megfoghatóvá válik valaki, valami... teremtő lénnyé válsz.

Valódiságteremtő lénnyé.

S szinte mindegy is, a valódi valóság később mit hoz magával.
Ott - egy pillanatra, - utolérhetetlen, behozhatatlan szépségű egyediségében felvállalva a szelet, istenekké válunk mind; egy boldogabb kor isteneivé.

Köszönöm.

1 megjegyzés:

Izolda írta...

Már azt hittem, eltűntél! :)