Szeretem, amikor feltámad a szél.
Illatos lesz életed, hisz valódiságillat költözik álomvilágodba. Amikor megfoghatatlanságában is hirtelen megfoghatóvá válik valaki, valami... teremtő lénnyé válsz.
Valódiságteremtő lénnyé.
S szinte mindegy is, a valódi valóság később mit hoz magával.
Ott - egy pillanatra, - utolérhetetlen, behozhatatlan szépségű egyediségében felvállalva a szelet, istenekké válunk mind; egy boldogabb kor isteneivé.
Köszönöm.
2008-03-22
déja vu
Gepostet von roberto unter 16:15
1 megjegyzés:
Már azt hittem, eltűntél! :)
Megjegyzés küldése