szerda.
az elözö nap kavalkádja még mélyen bennem lapult, olyannyira, hogy leginkább aludni, majd lassan ébredezni, finomat reggelizni, nyugodtan zuhanyozni és készülödni volt kedvem.
ilyeténképp belelustulva a napba, kellöen késön is indultam neki a városnak kedvenc huszonnyolcasom fedélzetén.
a koranapi programom a hétfön felfedezett könyvesbolt további exploitálása (oké. kifosztása.) volt.
két, önmagában nem túl különleges és emiatt akár unalmasnak is mondható mellékkörülmény állt ehhez össze, 90-es elöhívószámmal funkcionáló asztrológusok szavajárását véve kölcsön, "ojjan konjunktúrisban vótak hoccsak nah". és ez tette végülis érdekessé, sötmitöbb, állampolgári kötelességemnek a kifosztást.
márismondom.
odaúton ugyebár széjjelcseszték a táskám a lisszaboni reptéren. szanaszét hasítódott tíz-tízenötéves nagytasakom, mikor elöbukkant a futószalagon, majdnem összesírtam magam, olyan kis szyvtelenül volt összevissza kötözgetve egy akkora zsineggel, amivel akár óceánjáró hajókat is ki lehetne kötni, mondjuk tizes szélben. anyway, bepanaszoltam az esetet a helyi csomagosztályon, és miközben a reptéri illetékes töltötte ki a cetlit, amivel új táskára jogosultam, átnéztem az egészet, hiányzik-e valami a csempészett magyar paprika és borkészleteimböl - ez szerencséjükre nem volt így.
elfelejtettem mondani, hogy kedd reggel belém elött helena elvitt a helyi táskaboltba ("a helyi táskabolt"... vau. ez most úgy hangzik, mintha lisszabon egyik híres nevezetessége lenne.
nos... nem az.), ahol két ingyentáska közül választhattam: egy enyéménél kisebb, valamint egy jóval nagyobb közül.
remélem, belátjátok ezekután kényszerpályámat: elöbbi nem segített volna meglévö cuccaim hazahozatalában sem... szükségszerüképp a nagyobb táskát hoztam el.
és ehhez semmi köze nincs annak a felfedezésnek, amit hétfön tettem chiavo-ban, a turistanegyed centrumában.
ugyanis, és akkor most itt jön a második önmagában érdektelen történet, az ottani bevásárlóközpontban üzemeletett lerakatot a legnagyobb francia könyv- (és egyéb) áruházlánc, a fnac. s ahogy a képregények közé bedobva magam extázisba lapozgattam magam, észrevettem, hogy a franciák valamit elnéztek, mert valahogy a lisszaboni boltba irányították az összes 2-3 euróra leértékelt képregényüket. keményfedelü szépségek, hatalmas albumok, gyönyörü akvarellkollekciók... taknyomnyálam összefolyt, nah.
hétfön csomagolásilag és pénzmag szempontjából is behatárolt opcióim voltak a boltban. szerdán viszont, felvértezve euróval, és a haaaatalmas csomagom tudtával, értelemszerüen volt egy jelenésem a helyen, ugye evidens?!
nos, vagy húsz objektum került kétésfélórás bámészkodásom végén a kosárba... a vasárnapi, ezzel enyhe összefüggésben lévö reptéri kalandomat (annyit mondok csak: 20 kiló megengedett csomagsúly...) pedig ekkor még nem láttam elöre persze.
nos.
miután hátizsákom degeszre tömödött, visszatértem margaridához, ahol már várt helena, hogy alfama (alphaville) nevezetességét, a katedrálist megnézhessem végre nemcsak kívülröl, ahogyan wim wenders fényképezte híresneves lisszaboni filmjében, hanem belülröl is.
kutaktól persze most sem tudlak megkímélni benneteket, fene se érti egyébként, mit eszem rajtuk, régen nem voltam ám ilyen, dekomolyan!
[kis szögletes zárójel. ugyebár budapesten vagyok épp, mikor e sorokat írom, az események, ha jól számolom, lassan épp három hete történtek. ehhez képest épp most kaptam sms-t rui-tól, hogy vasárnap jön!!! :) elcipelem a szigetre, éjjelente bárokba látogatunk, haverkodunk, gondolom befizet majd egy-két lányra is ;) (neeem... csak vicceltem. nem támogatom az ilyesmit, de komolyan!) és még a balcsira is lecipelem huszadikától hajókázni, ha domiék megengedik. mélítem portugált, látjátok?! helena is beígérkezett öszre. bassz, elkérhetném a magyar kormány turizmus-alapjának érdekes hányadát, mostnem?! vagy lehetnék utazó országblamázsimázs, mint medgyessy. anyway. rui tehát jön.]
hol tartottam? megnézem, pillanat. ja igen, kateddrális. nah, szép volt, mondhatom :)
neeem, de tényleg. hatalmas, és kifejezetten... fenséges. belül pont azok az ódon, gótikus, ledönthetetlen, szobaméretü falakkal felhúzott pillérek vártak, amiket az épület már kintröl is sejtet. a fények fenomenálisak, csak két példa:
innen a chapito cirkusztanoda egyik vezetöjével, helena - természetesen - egyik ismerösével mentőnk találkozni, az egyik legjobb chilloutos helyére, amit a város felett el lehet képzelni. az említett, roppant érdekes figura mellett megjelent még egy csupán franciául (és persze portugálul) beszélö festö és festést egyetemen oktató barátnöje, aki márcsak nyelvileg is kihívást jelentett, mert eléggé berozsdásodott franciatudásom kellett nagyhirtelen elkaparnom és csiszolgatnom, szerencsére az ottlét végére aztán sikerült is :)
megjelent még a cirkuszpasi barátbarátja, mármint vélhetöen, de ebbe most ne merüljünk bele, ö rendezö és színész, és épp azon kesergett, hogy frissen leforgatott filmjét nem fogadja a közönség kitörö lekesedéssel, ehelyütt aztán megvitattuk a közönségfilm-sikerfilm-müvészfilm-szarfilm négyes viszonyrendszerét, és nagyokat sóhajtoztunk, mert az egyetlen pincér, aki a fawlty towers manueljére hasonlított, viszont nem spanyol, hanem olasz volt, és ö is elsírta baját (ez egy ilyen nap volt, gyerekek... már csak rui hiányzott, lol... jajaja, illetve nemis, haha, majd meglátjátok. ja. ez akkor viszont tényleg, most hogy mondom, ilyen nap volt.) a csúnyagonosz türelmetlen vendégekkel, akik nem átallanak folyamatosan akarni valamit, hogykapjákbe (valami fascio-t is említett, ami nem fasiszta, bár a kettö közt lényegi összefüggés található, de ebbe nem merüljünk bele) .
innen aztán átfutottunk (szó szerint) az egyik szépséges kilátóhelyre, ahol hétfön este már szerettem volna naplementét fényképezni, de akkor ugyebár indiszponált voltam. most tehát kihasználtam az alkalmat, hiszen másnap reggel indult a vonatom az algarvei tengerpartra, gondoltam, megragadom az alkalmat a giccs ilyetén hajszolására, szerencsére helena nagyonnagyon türelmes túravezetö volt ebböl a szempontból is.
látjátok ott fent baloldalt azt a magányos fát? nah, annak az tövében készült az alábbi kép. innentöl, ahonnét ez a montázs készült - csak hogy a dimenziókat sejtessem - egyébként tizenöt perc kényelmes gyaloglással értünk fel oda.
---
az est maradékában viszont igazi meglepetés született: a star was born!!!
:)))
rui, aki ugye a portugál közrádió könnyüzenei adójának éjszakai bemondója, meghívott margaridával, nézzük meg, hogyan készül a müsora. vicces, hidegrázós volt hallgatni odaúton, leengedett ablakkal száguldozva a lisszaboni éjszakában azt zenét és bemondót, akit nemsokára láthattam, és aki professzionalitásával teljesen más ember börébe bújt, mint akár a keddi elérzékenyült, vagy szombati nöfelszedös pasi...
de a legérdekesebb nemis a körbevezetés, a hiradó készítése, a számítógépes programm vagy az egész bemondói, szerkesztöi meló volt... hanem hogy hirtelen elkezdtünk hangosan, adás közben beszélgetni kapcsolatokról, férfiakról és nökröl, angolul, mondván, itt van kéremszépen két barátom, használjuk ki az alkalmat, vitassuk meg... :DDD
mondhatom, kissé váratlanul ért a dolog. nem szoktam félni a dumától - akik ismernek, most fejfájást fognak kapni a szerintem ilyenkor azért enyhén túlzó bólogatási reflextöl - de azért angolul, mikrofonba bele, felkészületlenül... hát, nem tudom. elövezettem híresneves pasikategóriáim, ruival elsírtuk bánatunkat, hogy milyen szemetek a nök, hüpphüpp, szerencsére margarida védte a túloldal bástyáit, és, nyugi, hölgyeim, mi is megkaptuk azért a magunkét... :P
iszonyúan élveztem a végére... és nagyon elfáradtam. éjjel egykor fejeztük be, másfél óra után, nemvárt éjszakai koncentrációt igénylö dumasorozattal beleírtam magam a rádiótörténelembe, legalábbis portugáliában, lol.
rui pénteken, helena partiján meg is prezentált egy-egy vágott verzióval margaridával mindkettönket.
kincsként örzöm - s ha egyszer sírni ésvagy röhögni támadna kedvem, elö fogom venni, bízisten ;)
meg ha valaki nagggyon szépen megkér rá :P
2008-08-11
lisboa 5
Gepostet von roberto unter 18:45
11 megjegyzés:
Szia! Tudom, nem 'ismerlek', de azért nagggggggyon szépen kérlek!
hogy elövegyem? :D
igen, kérlek vedd elő azt a kincset :D
hogyne, a végén még megkedveli valaki és megfújja :D
akárkit nem engedek a közelébe... :P
(különben is... ahhoz intim környezet szükséges! :)
OK-OK, az 'akárkit nem' és az 'intim környezetet' megértem...nade hogy megfújja...pfff
:D
az angol "to blow" etimológiai magyarázatlehetösége most akkor túl könnyen lecsapható laszti lenne számodra ezek szerint...
:DDD
Igazából nem volt az, mert nem ismertem. Viszont utána néztem, és igazad van. :%mrgreen%
anyway, a 30Y szerint is csak paplan alatt illik elövenni.
szerintem ennyit ne érjen meg neked, annyira azért nem jó... :D
Drágaédesanyám most azt mondaná, hogy: "egy hölgy erre nem válaszol." :-)
kedvelem, hölgyem :)
Köszönöm Uram, megtisztel! :-)
Megjegyzés küldése