some old, some new - 2

az elmúlt hetekben lassan, de biztosan elfoglaltam helyem egy idegen világban. majdnem írtam posztot is róla, working girls and boys címmel, aztán kihagytam, mert az események leelöztek, tudnak néha ilyenek lenni, azt hiszed, ura vagy, de legalábbis átlátod, mi mikor miért történik, aztán csak úgy megy a flow, igazából megfoghatatlan, mi történik, ott van körülötted egy munka, sok barát (and yes, I do mind my definitions!), esték, meg nappalok. dolgozgattam, kerestem jövöképet, és hirtelen felnött mellettem, bennem valami, amit hosszúhosszú idö óta elöször érzek.

nyugalom.

van arca is, neve is, városa is (neve is van - budapest...) , van perspektívája, és nem a valamikor májusban leírt három szaloncukor-kuckója.

rui rádöbbentett dolgokra, mi nem szeretnék lenni, laci, aki e hasábokon új, arra, hogy istennek vannak hatásos tréfái is, gyuszi sorbavetette velem az igazán fontos vágyaim, miközben volt egy pathetic attemptem nikó anyagának angolra fordítására, emellett csabáék egyiptomi útja kezd lassan csorogni felém, remélem, még lesznek adagok.

most ágyba megyek aludni. fáradt vagyok, álmos, reggel hatkor kelek. nem azért mondom, hogy sajnáljatok, hanem hogy emlékeztessem magam rá.

soha még nem vártam ennyire egy ilyen korai kelést, by the way.

as is said:
az elmúlt hetekben lassan, de biztosan elfoglaltam helyem egy idegen világban.

lassan, de biztosan megérkezem.


ez ilyen egyszerű.