ebay

más.

a minapi kommentek mentén jutott eszembe, hogy csomó felesleges cuccomat tettem fel mostanában az ebayre. (ez egy olyan européerebb vatera-verzió.)

könyveket, például. merthogy duplán voltak meg, vagy ténylegtényleg nem olvasom már öket...
de ilyenkor annyira borzalmasan fáj a szívem, hogy mindig megkérem nurein barátom, angliai ebay nickkel, tegyen téteket rá. aztán mikor megnyeri, jót röhögünk rajta, hogy ugye tényleg kifizeti már végre, hisz a régiekkel is tartozik még. amiröl jut eszembe, hogy viszont ellenben a mai napig nem kaptam vissza az afrikai világjáró-könyvet, egy tök okos angol fazon írta, aki beutazta a kilencvenesekben a kontinenst és kíméletlenül tisztán és öszintén beszámolt a kontinens minden országának problémáiról... mindjárt küldök is neki (nem az írónak, lol, nureinnak) egy mailt, pillanat.

---

nah, megvolt.
a kis lopós...

hol tartottunk?

jaigen, ebay.

eszméletlen, hogy mennyi cuccot gyüjtöttem össze az évek folyán, amire most nincs már szükségem, söt, a legszörnyübb, hogy valószínüleg igazán akkor se volt szükségem rá, mikor beszereztem...

vegyük például a vibráló akupunktúragépet. oké, rendben, a kínai piacon - ez amúgy, azért jelezném, önmagában hitelesítöleg hatott az akupunktúrafunkciókat illetöen, nemdebár - volt kapható rendkívül olcsón, talán kétezer forintért anno, és minimum huszonhárom nyavalyára kínált gyors és fájdalommentes, valamint biztos és örökre szóló megoldást, tehát kihagyhatatlan ajánlatnak tünt. engem a formáját illetöen leginkább a star warsban látható felkelök által használt csapatszállítókra emlékeztetett, és néha, megvallom, játszottam is vele ürhajó-leszállást, legföképp, mikor már annyira fájt a szurkálása, hogy inkább így vontam el a figyelmem a hátfájástól. a szerkezet lényege egyébként abból állt, hogy egy fémdudor végén enyhe (frászt enyhe...) elektrosokkokat nyomott ki magából, és ha az érthetöségi szempontból jeles, gazdagon illusztrált kétnyelvü (kínai mandarin, valamint kínai kantonéz) leírás alapján megtaláltad a lábad alján a hátad közepét, akkor a fekete pontokkal átjárt furán koszos papíron fekete pontokkal illusztrált pozíciókhoz szorítva állítólag a megígért hatások garmadája járta át errefel hálás testünket. (frászt járta...)
most valami szerencsétlen németnek adtam el, remélem, nem minösül fegyvernek a tárgy, bár a leírásban jóelöre megadtam, hogy a kisülések által okozott, börön és bör alatt keletkezett sérülésekért felelösséget nem vállalok...
ettöl függetlenül hárman vagy 15 euróig mentek el érte, franc tudja mire kellett nekik, meglehet, ívhegesztéshez.

vagy ott a kék neoncsöves telefon, telefon-funkciója kaputt, neoncsöve viszont tök jól ég - ezt késöbb örültem is hogy nem vették meg, mégiscsak tetszik és jól megfér a tojásszékben ülö Space Teddy mellett. ízlésileg, úgy értem, helye viszont nincs, de nem baj, addig a konyhában áll, a többi el nem adott cuccot müködö kibekapcsoló híjján éjjel-nappal megvilágítva.

[kis szögletes zárójel:

észrevette már valaki, hogy a mások cucca valahogy mindig "szar", a mi szarunk meg mindig "cucc"?!

lásdmég:
"nincs elég hely a cuccomnak, jhaj... menjünk az ikeába!"
kontra:
"láttad, mennyi szar van náluk a lakásban?!"

szögletes zárójel be, lol]

ezeket a dolgokat amúgy szerintem anyáméktól örököltem, mármint az ízlésficamot, párosulva dizájnjóindulattal, ahogy a leginkább fájdító stílusegyvelegeim szoktam becézni.

mikor például pár éve hosszú, unalmas téli délutánjaim azzal múlattam, hogy fából egy hetvencentis fahajó makettet építettem össze, történetesen egy mississippi-gözöst, és anyám legközelebbi ittlétekor lepetézése után elkérte - indokul jólsikerült amerika-körútját felidézve, melyen öcsivel közösen nem nyertek a kaszinókban, viszont élvezték a universal studios-beli világvégeshow-t, és megvettek garmadányi tipikus amerika-memorábiliát, úgymint route66 feliratú hütömágnest, i´m the king feliratú bézbólsapkát, walt disney emlékfigurákat, vagy egy bizonyosan eredeti követ a grand canyonból -, akkor utóbb náluk már úgy láttam viszont, hogy egy kapitánysapkás mini donaldkacsa-figura volt rajta, ahogy bambinak szalutált, mely/aki épp igyekezett a lapátkerekek felé.
(lehet persze az is, halálba indult, és donald csupán tisztelgett e nemes tett elött...)

mondanom se kell, kultúrsokkot kaptam azonmód.

---

szóval komolyan mondom, örülök, hogy pár kivételtöl eltekintve ennyi mindentöl sikerült most a héten megszabadulnom, és szereztem még ráadásul belöle kis pénzmagot is!

amelynek sajnos már rég helye van, ugyanis ha már az ebay oldalait bóklásztam, találtam rögtön pár tök hasznos cuccot, amire már mindig is vágytam.

---

a rendrakás viszont, mint járulékos tartozék, kontraindikált férfiak számára, söt kifejezetten kártékony lehet! a minap is például lehajoltam az ágyam mellett este elhullajtott nadrágért, majd elmentemben ráléptem az egyik lábujjára. emiatt kicsúszott kezemböl, mirefel másik kezemmel odacsaptam, hogy még elkapjam.

sajnos elkéstem, a farmer lebukott az ütés elöl, én pedig ekkor b****m t***n magam.

újra lehajoltam, úgy különösebben semmi után se kutatva.
illetve dehogynem, levegö után, még egy jó darabig.

children might be out of the question now... :)

(kis extra.
a 65 év felettiek - amely kort lassan de biztosan közelítem - baleseteinek
75 százaléka
a saját háztartásban keletkezik!!!
nyílván nem farmeremelgetés közben, de szerintem ez részletkérdés.)