öten

ilona.
23 éves, hajadon, egy gyerek.
lengyelországban született, egészen a gimnáziumi érettségiig úgy tünt, kiszámíthatóan normális élet elé néz. au-pairként szerette volna német nyelvtudását javítani, a nyári szünetben beadott jelentkezése alapján decemberig tükön ülve várta, hogy fogadócsaládjához, münchenbe elmehessen. ekkor volt 18 éves.
három hónapig maradt, majd kiderült, a családi apuka túl eröszakosra vett kapcsolata mentén gyereke fog születni. kirúgták, visszament lengyelországba, a szülök megbotránkozva kitagadták, visszajött, letelepedett, megszülte gyerekét, segélyen él, havi 70 ezer forintnak megfelelö összegböl, a harminc négyzetméteres lyukat fizeti az állam.
idáig tipikus századeleji idilli magyar cselédtörténet.
innentöl tipikus századeleji európai szenvedéstörténet.
csak a század más. az önéletrajzában kínkeservesen gereblyéztem, de hiába erölködtem, ha egyszer nincs mit írni, nincs mit írni. semmi szakmai gyakorlat, munkatapasztalat, a munkanélküli ráta jelenlegi állásánál a nullát alulról közelítö esélye van helyzete megváltozására. továbbképzésre nincs pénz, se neki, se a munkaközvetítönél, azok inkább az ígéretesebb esetekre tartalékolják a tanfolyamkiutalásokat.
az interneten a volt osztályának honlapját nézegeti órákig, üres arccal.
csendesen ül, nem kér semmit. a tanítás végén illedelmesen köszön, megy a bölcsibe a gyerekért, utána vissza a kis szociális lakásba, lengyel tv-t nézni.

---

alina, 22 éves.
bocsánat, de: ragyás arcú. sebhelyek, tisztátlan bör. érdeklödö szempár, szemüveg, három éve már láttam egy tanfolyamon, akkor alig beszélte a nyelvet, pedig német barátja volt.
kazahsztáni születésü, de ellentétben a kazah típussal, vékonydongájú, alacsony.
német nyelvtudása idöközben bámulatosan javult, igazán választékosan és okosan beszél.
amikor mosolyog, (nem)látszik hiányzó szemfoga. néha foltos a karja.
novemberben nyílt meg, a városban találkoztunk. megörült nekem, kérte, kísérjem el a buszmegállóig, fél, mert az exbarátja követi, a mostani barátja meg otthon, egy környékbeli faluban. miközben kísértem, lassan egyre többet mesélt az elözö három évéröl.
exbarátja drogokat árul, alina is kipróbálta, késöbb futárként, majd árusként kellett dolgoznia, hogy pénzük legyen mindenre. közben terhes lett, a heroin miatt elvetette a gyereket, és akkor, a kórházban "tért magához". a halálos fenyegetések ellenére otthagyta exét, metadont szerzett a feketepiacon megmaradt pénzéböl és kikúrálta magát. beköltözött új barátjához, sokat veszekednek, mert ö is ex-junkie, és mint mondta, azok mindig sokat veszekednek... nem tudhatom. régi barátja néha meglátja a városban és elkezd futni utána. ordibálva ígéri, megöli egy nap.
a buszmegállóban megköszönte, hogy elkísértem, és megkért, a tanfolyamvezetönek ne áruljam el, amit elmesélt.
utána már csak kétszer láttam, tanítás közben csendben volt, garbóban, talán hogy nyomokat tüntessen el. most épp a klinikán van, szakmai gyakorlaton. akkoriban azt mesélte, szeretne ápolónö lenni, idös embereknek segíteni.

---

victoria, 23 éves
sierra leonéban született. hetedikes korában polgárháború volt, az egyik fegyveres klán tagjai felgyújtották a tanárokkal együtt az iskolát, legyilkolták a fiúkat, majd megeröszakolták a lányokat. ezt nyíltan, érzelemmentes tárgyilagossággal mesélte, mert véletlenül rákérdeztem egy kétéves kimaradásra az életrajzában, mielött németországba került volna.
az említett incidensnél 13 éves volt. utána menekülnie kellett, majd végül európában, németországban kötött ki. a testét árulta, ahol kellett, hogy továbbjuthasson.
19 évesen ennek ellenére, vagy ezek miatt, leérettségizett. szerelmes lett, és óvatlan: gyereke született egy itteni afrikai mogultól, aki a helybéli közösséget igazgatja.
egyedül él, most, miután elhelyezte a gyereket bölcsödében, szerette volna befejezni tanulmányait, esetleg tovább is tanulni.
a munkaközvetítö nem látott esélyt az elhelyezésére a német munkaeröpiacon. haszontalan számítógépes egyentanfolyamokat látogattatnak vele immár több mint egy éve.
igyekszik dekoratívan öltözködni. szereti a színeket, mindig más és más színü masnikat hord a hajában, csuklóján. ettöl függetlenül egyetlen nadrágja van, az elmúlt pár hétben kétféle pulóverben láttam.
legutóbb azt kérdezte, az interneten vannak-e szabadon olvasható könyvek.
valamint csodálkozott, mikor elsö találkozásunkkor tudtam, hol van sierra leone.

---

jessica.
19 éves. 3 éves fiával él növére lakásában. egy franciaországi nyári táborban eröszakolták meg elöször, 14 évesen. azt mondta, végül is saját hibája volt, hisz kihívóan táncolt és szemezett a késöbbi elkövetövel.
azóta a srác, nem tudni kicsoda és németországban hol él, idönként "meglátogatja".
néha este, vagy téli, sötét nappalokon, mikor hazamegy, a bokorból elöugrik egy árny, mesélte, és leteperi. azt suttogja, kuss, vagy megöllek, majd megeröszakolja. idönként elhozza barátait is, feltehetöen pénzért árulja nekik az "alkalmi szeretöt".
éjjelente nehezen alszik, a fia (egyetlen, igazi barátjától született, akitöl aztán különvált, mert nem bírtak ketten a szituációval) az, ami életben tartja. mondta, akkor volt nyugalma, mikor terhes volt, akkor az ismeretlen srác békén hagyta. utóbb persze rosszabb lett, mert ha - félévenként, néha havonta - újra elkapta, már a gyerekét is fenyegette.
a rendörségi feljelentés hatástalan volt, gyanúsított hiányában a nyomozást fél év után megszüntették.
azt mondja, a legszörnyübb, hogy nem tud normális életet élni, mert sosem tudhatja, "ö" mikor bukkan fel újra. hiába nem történik semmi egy-két éven át... attól ö még remegve kushad az ágyában esténként.
se társkapcsolatra, se családja támogatására nem vágyik, nincs ereje. utóbb rendörnek készült, de az egészségügyi vizsgán rossz közérzete és folytonos álmatlanság okozta kóros gyengesége miatt megbukott. jelenleg segédmunkát keres, hogy fenntarthassa magukat.

---

lorene, 22.
három gyerek, a legidösebb hat éves. barátja autólakatosként tengeti életét, ö maga a háztartást próbálja rendben tartani, bár leginkább internetezik egész nap. a gyerekekkel elég hangosan és nem túl empatikusan ordibál. lerobbant, feltuningolt opel astrával járnak, hétvégenként disco, a gyerekekre a szomszéd vigyáz ilyenkor.
sokat isznak, föleg a lány. mesélte, mint keletnémet, elvesztett valamit, mikor leomlott a fal, bár akkor még csak tizenéves se nagyon volt. de a családjukat ez kettétörte, és apja onnantól más ember lett. ö maga egyre több idöt töltött az utcán, egy, úgymond, leánygeng tagja-, majd vezetöjeként. apró lopásokból éltek, igen kemények lehettek, fiúkat is ripityára vertek, ha kellett. az egyik ilyen összevert fiúból lett elsö (majd többi) gyermeke apja, a mostani élettárs. mindketten drogoztak, valahogy összeszedték magukat, hol egyiköjük, hol másikójuk vigyáz arra, hogy ne csússzanak le túlságosan.
elég törékeny mindez, a gyermekvédelmisek már többször el akarták venni tölük a kicsiket. lorene sírt, mikor a karácsonyi parti után, kevés alkohol során ezeket mesélte. vissza szeretne menni oda, mikor 6-8 éves volt, és apja mesékkel esténként olvasni tanította. szabad, tiszta égröl álmodik, ha tud, és világot akar látni, egyszer majd.

------

az elmúlt évemböl ez egy absztrakt metszet.
nem pontos a kép, hogyan is lehetne, így, ötükkel, 200-250 többkevésbé intenzíven megismert emberi sors mentén. hol vannak a koszovói albán srácok, akik kemények, és akkor réved el tekintetük, ha a családjukról kérdezek, vagy a 99-es évröl... vagy a harmincéves szibériai bányász, aki úgy néz ki, mint frankenstein szörnyetege, hasonlóan gyermeki, ártatlan lélekkel, nagy lapáttenyérrel és egy hatvanéves hajlott hátával és börével...

hol van a soksok, kilátástalanságába állóképként megfagyott ember, róluk ki és mikor fog írni?

de ezeket most... fent... meg akartam örökíteni.
hogy így akkor, a tegnapihoz képest, kerekebb legyen a kép.

mert a sok nevetés, amivel igyekszem kitölteni és kitöltetni a továbbképzésük óráit, sokszor ezek elfedését segíti.