mikor múltkor itthon voltam, egy másik dvd keresése közben szemem fennakadt egy fekete, díszcsomagolású filmen. gyermeki örömmel estem a polcnak és emeltem le - az idö urai, piel kalandjai az ürben, hernádi tibor és rené laloux scifi nagyjátékrajzfilmje.
---
itt tartottam, két órával ezelött.
azóta ülök felette.
akartam írni arról, hogy a régi alfa moziban a blahán, amelynek dohány utcai oldalában lehetett trafikban kapni a kis star wars-os fényképeket, amiket a práter utcai iskolában - melynek oldalában a pál utcai fiúk játszanak immár, s melynek iskolaszessönjei után a corvin mozi mögött játszottunk a téren, például leugráltunk a tetejéröl a homokozóba, egyre magasabbról, magunk is star wars-t játszva, s vagány fickóként verekedtem meg egy lányért, szegény molnár petit akaratlanul és véletlenül vesén rúgva, amely lány közben lehorgasztott fejjel, ránk se nézve ment el a tér mellett, amitöl mi beláttuk egész férfiúi lényünk hiábavalóságát, mert brusztolhatunk, ahogy csak akarunk, küzdhetünk, szenvedhetünk, akkor is a nö dönt, és bármennyire ö a gyengébb nem, a jelet úgyis ö adja meg, például lehorgasztott fejjel - szóval a práter utcai iskolában cserélgettük - együtt az üres sörösdobozokkal, albatroszos rejtö-könyvekkel (utóbbi kettö cseréjét az én javamra, merthogy a rejtö-szett hozzám vándorolt, éppen molnár petivel ejtettem meg, jóval a verekedés után), donkeykong kétképernyös digitális kütyürökkel, matricakollekciómmal, amit sokáig egy fekete diplomatatáskában öriztem és betük is voltak köztük - ezeket a star warsos képeket, amiket a mozi oldalában vettem, és nos abban az alfa moziban vagy kéttucatszor láttam az idö urait, mert apám, nevelöapám, valami férfias sportra akart járatni, s így a késöbbi móra könyvkiadós látogatásaim során furán nosztalgikusan visszasejlö május 1 úti iskolába küldött heti 2 alkalommal tae-kwon-dozni, ahol a legmagasabb kvalifikációm, amit megszereztem, két megmentett fog és a zöld csíkos sárga öv volt, de aztán annyira unalmasnak tartottam a figurák lépkedését, dölyfös kilélegzéseket, satöbbi, s amikor pár hónap után igazi harcba küldtek, egy öt méterrel magasabb és hatvan évvel idösebb - or so it seemed - férfi nyomott le tíz másodperc után, anyám fogta vérzö pofám, férfi nem sír, mint megtudtam nem férfias ha fáj valamid, vagy rendben, fájjon, de ki ne mutasd, szánalmas vagy akkor, ugyebár, s az csak a mamádnak jön be, szóval untam is, meg néha vertek is, meg amúgy is még ha nem is tudtam, ürhajós leszek-e vagy tengerbiológus, de azt eltökéltem, hogy nekem nem a küzdösport a jövöm, nem agyam szétveretésével akartam késöbb gazdag vagy híres lenni, s így a szakkörre kapott pénzt kultúrára fordítottam, úgymint könyvek, palacsinta (evéskultúra) és mozi, mely attól vált mindenemen uralkodóvá (az idö ura...), hogy valamit ugye tennem kellett karate helyett, s egyrészt tetszett a scifi rajzfilm, lásd star wars képek, másrészt huszon hétre prolongálva volt a film a moziban, akkoriban az még úgy dívott, és így a fix idösáv miatt szinte "kénytelen" voltam nézni mindig ugyanazt, az idö urait, és kivülröl tudtam, mígnem egy nap, már nem tudom, min, lebuktam, és súlyos feddést kaptam, valamint hetekre nulla pénzt, de legalább nem is kellett már járnom tae-kwon-dozni, amit nem bántam, mert így végül a kosárlabda lett két évvel késöbb a maga heti 12-14 órájával meghatározó, szeretett és versenyszerüen is megélt, valamint máig praktizált kedvencsportom, de mindez nem lényeg, mert a lényeg az, hogy láttam az idö urait vagy kéttucatszor, és emlékszem minden jelenetére, ébresszetek fel álmomban és elmesélem, ébresszetek már fel, nah, ÉBRESSZETEK MÁR FEL...
---
s akkor ez így mind végigfutott az agyamon, a trolizás, mórakiadó, pecsa bolhapiac, dvd vásárlás, franciaország, párizs, az elmaradt palacsinta, a zenei iskola, a bronzba öntött fiúk, meg kilencszázhuszonhárom szabadasszociáció...
...és ez szétrágta a belsö konstrukciót, mondhatni elkergette a sárkányom, a franc fog itt rég egyedül hagyva a szanaszétdolgaival bört vinni vásárra, úgyhogy ezt most akkor hagyom, nem szedem össze többé, nem bírom már.
mi vagyunk az abbahagyott idö urai.
---
itt tartottam, két órával ezelött.
azóta ülök felette.
akartam írni arról, hogy a régi alfa moziban a blahán, amelynek dohány utcai oldalában lehetett trafikban kapni a kis star wars-os fényképeket, amiket a práter utcai iskolában - melynek oldalában a pál utcai fiúk játszanak immár, s melynek iskolaszessönjei után a corvin mozi mögött játszottunk a téren, például leugráltunk a tetejéröl a homokozóba, egyre magasabbról, magunk is star wars-t játszva, s vagány fickóként verekedtem meg egy lányért, szegény molnár petit akaratlanul és véletlenül vesén rúgva, amely lány közben lehorgasztott fejjel, ránk se nézve ment el a tér mellett, amitöl mi beláttuk egész férfiúi lényünk hiábavalóságát, mert brusztolhatunk, ahogy csak akarunk, küzdhetünk, szenvedhetünk, akkor is a nö dönt, és bármennyire ö a gyengébb nem, a jelet úgyis ö adja meg, például lehorgasztott fejjel - szóval a práter utcai iskolában cserélgettük - együtt az üres sörösdobozokkal, albatroszos rejtö-könyvekkel (utóbbi kettö cseréjét az én javamra, merthogy a rejtö-szett hozzám vándorolt, éppen molnár petivel ejtettem meg, jóval a verekedés után), donkeykong kétképernyös digitális kütyürökkel, matricakollekciómmal, amit sokáig egy fekete diplomatatáskában öriztem és betük is voltak köztük - ezeket a star warsos képeket, amiket a mozi oldalában vettem, és nos abban az alfa moziban vagy kéttucatszor láttam az idö urait, mert apám, nevelöapám, valami férfias sportra akart járatni, s így a késöbbi móra könyvkiadós látogatásaim során furán nosztalgikusan visszasejlö május 1 úti iskolába küldött heti 2 alkalommal tae-kwon-dozni, ahol a legmagasabb kvalifikációm, amit megszereztem, két megmentett fog és a zöld csíkos sárga öv volt, de aztán annyira unalmasnak tartottam a figurák lépkedését, dölyfös kilélegzéseket, satöbbi, s amikor pár hónap után igazi harcba küldtek, egy öt méterrel magasabb és hatvan évvel idösebb - or so it seemed - férfi nyomott le tíz másodperc után, anyám fogta vérzö pofám, férfi nem sír, mint megtudtam nem férfias ha fáj valamid, vagy rendben, fájjon, de ki ne mutasd, szánalmas vagy akkor, ugyebár, s az csak a mamádnak jön be, szóval untam is, meg néha vertek is, meg amúgy is még ha nem is tudtam, ürhajós leszek-e vagy tengerbiológus, de azt eltökéltem, hogy nekem nem a küzdösport a jövöm, nem agyam szétveretésével akartam késöbb gazdag vagy híres lenni, s így a szakkörre kapott pénzt kultúrára fordítottam, úgymint könyvek, palacsinta (evéskultúra) és mozi, mely attól vált mindenemen uralkodóvá (az idö ura...), hogy valamit ugye tennem kellett karate helyett, s egyrészt tetszett a scifi rajzfilm, lásd star wars képek, másrészt huszon hétre prolongálva volt a film a moziban, akkoriban az még úgy dívott, és így a fix idösáv miatt szinte "kénytelen" voltam nézni mindig ugyanazt, az idö urait, és kivülröl tudtam, mígnem egy nap, már nem tudom, min, lebuktam, és súlyos feddést kaptam, valamint hetekre nulla pénzt, de legalább nem is kellett már járnom tae-kwon-dozni, amit nem bántam, mert így végül a kosárlabda lett két évvel késöbb a maga heti 12-14 órájával meghatározó, szeretett és versenyszerüen is megélt, valamint máig praktizált kedvencsportom, de mindez nem lényeg, mert a lényeg az, hogy láttam az idö urait vagy kéttucatszor, és emlékszem minden jelenetére, ébresszetek fel álmomban és elmesélem, ébresszetek már fel, nah, ÉBRESSZETEK MÁR FEL...
---
s akkor ez így mind végigfutott az agyamon, a trolizás, mórakiadó, pecsa bolhapiac, dvd vásárlás, franciaország, párizs, az elmaradt palacsinta, a zenei iskola, a bronzba öntött fiúk, meg kilencszázhuszonhárom szabadasszociáció...
...és ez szétrágta a belsö konstrukciót, mondhatni elkergette a sárkányom, a franc fog itt rég egyedül hagyva a szanaszétdolgaival bört vinni vásárra, úgyhogy ezt most akkor hagyom, nem szedem össze többé, nem bírom már.
mi vagyunk az abbahagyott idö urai.
3 megjegyzés:
jajjdehogynem bírod, na.
no rinya, kedves abszinth, nemdebár? ;)
azt hiszem, igazad volt ezügyben (is).
de nem, nem bírom már, ellenben nem is rinyából mondtam. szerdán húzok el, már nincs itt dolgom.
lesencére el vagy göttingenbe el?
Megjegyzés küldése