2008-03-13

pripjaty 1

a szívem olyan épp, mint egy kibaszott geiger-müller-számláló csernobil környékén... össze-vissza ugrál (maradjak budapesten, húzzak már végre haza a picsába, látogassam meg egy hétre szüleimet s szipogva igyam anyám kakaóját, mint még régen se soha, menjek le szegedre, hallgassak Nikóra és tereljek el prágával, stb.), és csupán azt jelzi megbízható békétlenkedéssel, hogy nagyon nincs rendben az egész környékén semmi, de nagyonsemmi.

abszinth stílusosan megkérdezte, hogyan bírtam ezt ilyen gyorsan elbaszni. nem biztos amúgy, hogy ez az egész az elbaszásról szól, de az biztos van, hogy akiröl hittem, tudtam, hogy a párom, az most hirtelen mégsem az... s ez eléggé feldolgozhatatlan lesz még egy jó darabig.

valamikor nyár végén olyasmit írtam, már csak annak a nönek, abban a nöben hiszek, bízok, aki már a kölkünket szülve karmolja a karom.
meglehet, hiba volt oly hamar megfeledkezni erröl a fogadalomról... másrészt meg persze idáig se jutottam volna, ha nem hittem, tudtam volna elsö pillanattól, hogy valóban ö lesz gyermekeim anyja.

belül egyébként ezügyben lassan de biztosan, egynémely abortusszal is a hátam mögött, sivárodom el, azt biztosan érzem.

bár hülyeség.

a jelenlegi állapot mellett még elsivárosodásról beszélni olyan, mint kékre festeni az eget.


felesleges.

10 megjegyzés:

Névtelen írta...

Bár nem kérdezted, én a kakaót és Prágát javallanám. Az első nélkül én létezni sem tudok, a másodi pedig úgy elvarázsol, még akkor is, ha már jártál ott, hogy csak na. De az is lehet, hogy két napig bőgsz egy nagyot, otthon, ahol senki nem látja, majd beleveted magad az életbe! ;-)

roberto írta...

az utóbbiról csak azt tudom mondani, hogy én azt, mint oly sok minden mást is, Vele akartam elöször az életben csinálni. (még nem voltam prágában.)

nem vagyok az az életbevetös sem... ;) hívtak a barátok - és egyébként iszonyú jó érzés, hogy vannak, hogy kiállnak mellém, és szerencsére okosak is, nem Öt fújják, hanem engem vígasztalnak (igaz, olyannal, amit nem akarok most hallani: hogy ez ennyi volt, ebbe nem volt több belekódolva, mert ha lett volna, akkor nem is ez lett volna belöle... megejtö kauzalitás, de nekem életem végéig hamisnak fog tünni.)

jó érzés tudni, hogy ha most nincs is senkim már, mindig lesznek körülöttem, akikhez jöhetek. hárman kínálták rögtön fel, hogy aludhatok náluk, ha maradnék, és most, hogy egyre biztosabb a meló is tavasztól, meg már tegnap is albérleteket néztem, szerintem van ennek az egésznek a szörnyü vég mellett egy pozitív része is.

s bár továbbra is remeg a gyomrom és vacilál a szívem, fejem, azt hiszem, a kakaót választom :)
hétvégén lemegyek szüleimhez, hadd örüljön anyu hogy egy hétig s húsvétkor is lát. olyan már úgyis rég volt.

lám, minden fosban van valami jó.
murphy harmadik robertotörvénye.

Névtelen írta...

"lényegtelen, de tapasztalatom szerint valójában az utólag legnagyobbként megélt szerelem UTÁN jön az igazi szerelem.

azt gondolom, hogy akkor válik valaki „az” igazivá, amikor képes arra, hogy adott helyzetekben más döntéseket hozzon, más lépéseket tegyen, mint bárki más elötte, mellette vagy utána tehette volna vagy tenné.

hogy olyankor musztereket sutba dobva még önnönmagát is meglepve olyan lépéseket tesz, amikre addig nem volt a saját életében, érzéseiben, megoldás-készletében precedens.

s ezt most mindkét emberre értem.

mert a másik, és a másik iránti szerelem, ezt hozza ki belöle.

nálatok nem ez hozódott ki - máskülönben ugye most más helyzet lenne.

bármilyen rohadt fájó, túl kell lépni, mert nem az igazi volt, hanem az igazi elötti lépcsöfok.
mindegy, ezt most úgy se hiszed el nekem/nekünk.

de majd jönni fog, aki meglátja BENNED a párját... s úgy lesz igaz, úgy lesz jó, ahogy majd ezzel a bizonyos "vele" lesz, egyszer.

bárki is legyen az, bármikor is.


addig pedig: ez van."

roberto írta...

kedves abszinth, annyira kedves, hogy azt idézed vissza, amit marhaokosan én írtam pár napja piggynek... :P

de ettöl persze nem lesz könnyebb nekem... ;)

Névtelen írta...

pedig azt hittem, legalább ez vigasztalni fog :)

roberto írta...

hát... ez olyan, mintha azt mondtad volna, roberto, te olyan okos vagy, vígasztald meg magad... :)

a baj az, hogy a fentieket igaznak gondolom kurvára. illetve nem is az a baj.
hanem hogy azt hittem, miketten olyanok vagyunk, és maradunk is. merthogy a szerelmünk a legfontosabb. mindennél fontosabb.

ha ezt viszont valóban el tudtam baszni, ahogy mondtad, illetve tönkretenni, ilyen rövid idö alatt, akkor persze rohadtul érvényes, amit piggynek írtam, ránk is.

ami azért - ugye itt, a saját kommentjeim között szabad? - megérdemel egy basszameg-et.
így ni:
basszameg az élet!

Izolda írta...

"valamikor nyár végén olyasmit írtam, már csak annak a nönek, abban a nöben hiszek, bízok, aki már a kölkünket szülve karmolja a karom."
Ez tetszik. De vajon fordítva is működik? Vajon az a pasi, akinek a kölkünket szülve fogom(?) a karját karmolni, az biztos? És nem fogja elhagyni anya-üzemmódú kedvesét? És mert mondjuk nem fogom egészségtelenre diétázni magam?
Ez valóban vízválasztó pont lehet, de azért utána a kapcsolatátalakulás is megterhelő lehet...
Roberto, ez sosem lesz teljesen egyszerű, ahhoz a feke IQ-nktól és a fele gondolkodási észtetésünktől meg kellene válni...

roberto írta...

igen, abszolút helyes felvetés.

és hát mondhatnám, hogy azzal meg foglalkozzanak a nöi blogok ;) de tudom, és vállalom, hogy nem ilyen egyszerü.

nem, nem fogom elhagyni az anya-üzemmód, vagy pár feles vagy kevés kiló miatt. ami miatt elhagynám, azt neki mondom majd el, az nem ide való. kevés, és szerintem méltányolható dolog.

viszont igazságod is segít megérteni, mennyire sok dolgon kell gondolkodnom. vagyhát nemis... ezek sokszor érzésre, ösztönre menö "küzdelmek"...

Névtelen írta...

Ilyenkor az a legjobb, ha megpróbálod elterelni a figyelmedet! Az életbe bevetéssel nem arra gondoltam, hogy most aztán orrba-szájba, hanem hogy csinálj olyan dolgokat, amit eddig nem tettél meg. És próbáld élvezni, ne pedig arra gondolj, ezt vele akartad. Hidd el, amikorra ezt kihevered, jön egy újabb, és az jobb lesz. Ez mindig így van ám! :-)))
Ha bármikor ki akarod önteni a szíved, írhatsz e-mailt, állítólag ilyen ügyekben marha okosakat tudok mondani! :-))) És fel a fejjel, van aki a lábát veszíti el!

Névtelen írta...

nem, nem azt akartam vele mondani, hogy vigasztald meg magad. egész más okból idéztem vissza.