egyre ijesztöbb.
elfelejtettem mondani, hogy a cetli, amin a templom neve szerepelt, nemcsakhogy az én szállodám letépett levélpapírja...
hanem az írás kísértetiesen hasonlít az enyémre!!!
a déli marinától gyalog vágtam át a sótenger felé vezetö ösvényen. ez a tó lecsapolással született, mikor a repteret épitették. már korában is évtizedek óta természetes sógyüjtö helyként használták az itteniek, szállodám portása szerint, akit kifaggattam az egészröl, a régmúlt idökben ide temették rablóik és gyilkosaik sanyargatott, gyakran felnégyelt tetemét. mondanom se kell, nem esett túl jól az egyre sötétebbé váló úton sétálni. ráadásul végig olyan érzésem volt, mintha követnének... és amikor egyszer, olyan dzsémszbondosan hirtelen fordultam meg, egy macska tünt el az aljnövényzetben. szeme még sokáig világított mögöttem.
a templom nem volt nyitva. körbejártam, kísérteties megvilágítása megnehezítette a tájékozódást, olyan volt, mint a kocka címü film, mindenhol egyforma bejáratra bukkantam, miközben alapterülete tökéletes négyzetet alkotott. nyugtalanító falfestmények borították, a sótengerbe temetett bünös lelkek életének egy-egy szegmensét dolgoztak fel... vékony, cizellált, nagyon finom ecsetvonásokkal. és bárhogyan próbáltam lefényképezni, nem sikerült. vagy a megvilágítás hibádzott, esetleg a kamerát mozgattam és attól lett elmosódott, nem tudom...
egy idö után feltünt a tökéletes csend. a sötétség mintha elnyelte volna az összes neszt és természetes zajt is.
egyetlenegyszer, mikor már vagy hatodszorra kerültem meg az épületet, hallottam meg aztán egy ajtó nyikorgását.
namost bocs, de ez már nekem is sok volt. ennyit nem ér meg nekem egy fehér, eltünedezö jaguár alá saját kézírásnak tünö betükkel firkantott cím.
gyors léptekkel vettem irányt vissza a városnak. ezúttal a belvárosi utakat választottam, kihalt negyedek mellett araszoltam, és kifejezetten örültem, mikor késöbb egy taxi megállt mellettem.
és bár persze lehetetlen, de mikor a sun hall lobbijába léptem és mégegyszer megfordultam megnézni a kinti forgatagot, mintha ugyanaz a macska hussant volna el a bejárat elött.
azt hiszem, most fogom a vodkámat, és absolut kiülök a medencéhez magamba zuhanni.
ez van éjszaka a szállodám elött...itt tünt el a macska, a bal sarkon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése