azt szoktam volt mondani, a szabadság az általunk emelt kerítések túloldalán kezdödik.
hallottam ma olyan nézöpontot, mely szerint "a szabadság egy, a felé vezetö utat kövezö hullák tetején meghágott, mocskos ribanc."
most megingott a világképem.
nem tudom, érzödik-e.
2008-05-04
0504
2 megjegyzés:
Hé, Gringo! Ettől ne inogjon már! :)
Ha csak nem attól, hogy milyen szép nagy böszme képzavart sikerült valakinek mondania.
Mert nézzük csak: van a szabadás, meg az út, ami vezet felé. Ez az út hullákkal van kikövezve szépen végig, oké. Ezen a hullaköves úton valahol ott van meghágva a szabadság... de hát nem lehet ott, mert az út csak vezet felé, a messze távolban, az út végén is ott kell lennie.
Szal ez a szabadásg vagy erősen skizó, és egyszerre két helyen van (az út közepén meghágva, és az út végén)... vagy részeg volt, aki ezt mondta.
Szia!
csaba, látom nagyon ráérsz :)))
nem kéne neked fejezetet írnod, hmmmmmm???
;)
a ciprusi jótanácsokat meg köszönöm, magyar származású kéjhölgy még nem kísértett meg, bár jelenleg gránitra harapna nálam (vagy márványra, hogy aktuálstílusos legyek)
ma igazi, nem-elemes flamingókat láttam, meg sós tengert, pl.
Megjegyzés küldése