ennyit paphosról.
reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem. az arcom borzasztóan vörös volt, valószínüleg napszúrást kaptam, kihagytam öcsi ilyenkor ajánlott joghurtos terápiáját (felkenni, nem megenni!!!), inkább felváltva langyoszuhanyoztam, rágcsáltam aszpirint és aludtam lázálmasan.
délben aztán megéheztem, kénytelen voltam elhagyni az elsötétített szobát. kedvenc görögéttermembe új kiszolgálás érkezett, két magyar lány, mint kiderült, mikor egymás közt beszélgettek. picsakicsi a világ, rájöttem.
mint ahogy arra is, hogy az isteneknek várniuk kell. hatkor kezdödött a konferencia, a szálló idöközben megtelt angol, litván, szlovák, német, görög, és furcsa emberkékkel, mind várták a kezdést, nem hagyhattam el a várost.
ezért inkább a nyugati partvonalon sétáltam le a tengerpartot, majdnem eljutottam a reptérig is, ha valakit magammal viszek, kérhettem volna 10 eurót töle, mint a taxisok a fuvarért, ehelyett fényképeztem nektek panamát, betonszállodát és elhagyatott, meghalni igyekvö vidéket, ahová valóban márcsak a közeli régmúlt turistaszellemei jártak.
riasztó látni a céltalanul emelt infrastruktúrát, ahogy pár év kihasználatlanság után enyészetté válik.
eklatáns példát egy "luna park" névre keresztelt kihalt, rozsdás vidámpark nyújtott erre, komolyan mondom, mint csernobil vagy a sztalkeres zóna, kísérteties volt a korrodált fémvasút felé lépkedni, miközben a szél válogatott trópusi virágokat seper a lábad elé.
visszaúton megint a sótengert választottam, aphrodité útját, legalább ennyit kapjanak ma is az istenek. ezúttal egy varjú kísért, minden hatodik fán, amelynek tetejére szállt, megkárogott és forgatta fejét, egyszer le is fényképeztem, de már meg sem lepödtem itt a szállóban, hogy az adott képen csak komor, túlexponált feketeség látszódik. cserébe legalább kaphattok egy szép panorámát a gyilkosok temetöjéröl.
délután, a majdnem 15 kilométeres gyalogtúrától kifáradva nyugtalan álomba süppedtem. egy katakombában jártam, szentképek vettek körbe, éreztem az égiek rosszallását, amiért nem voltam paphosban, egy hang suttogott a hátam mögött, nöi, halk, de erélyes, és követelte jussát - hogy mit, azt nem tudtam meg, mert felébresztett a portás, hogy mindjárt kezdödik a konferencia. persze fogalmam sincs, honnan sejtette, hogy szobámban vagyok, és alszom...
20 ország negyven küldötte, ismerkedés, kezdeti idétlen bemutatkozási ceremóniák, csomópontemberek önkijelölödése, vacsora, ismerkedés, ízlelgetés.
most vissza a szobámban.
fáradt vagyok.
a hold sápadt.
ideálisan passzol vörös képemhez.
megyek aludni. remélem, az álmok ma éjjel messzire kerülnek.
2008-05-07
ciprus 7
Gepostet von roberto unter 22:13
5 megjegyzés:
Kicsit túldramatizáltan scifisre fotosoppoltad azt a sótengeres harmadikat, a másodiknál meg tisztára olyan mintha 3d-s látványtervet néznék. Meglehetőst steril eredménye van annak, ha ilyen lens flare-t használsz, javallom ne is vidd túlzásba. Inkább a felhőket hangsúlyozd drámaira, ha már.
Ööö...már bocs a kötözködésért.
;)
nemmondod...
De, de...
az a szerencséd, hogy... az a szerencséd.
;)
Na gyere, gyere, üss te állat...
:D
Megjegyzés küldése