2007-08-30

az út

érdekes lelkiállapot, mikor se azt nem tudjuk, honnan is indulunk, se azt, hova is megyünk.
(tudom, elvben ilyenkor vagy szétesik másfél univerzum, vagy egyéb katasztrófák miatt jobb ha helyben toporgunk. dehát néha viszont... nem lehet.)
el camino... remélhetöleg valamiféle válasszal (rühellem ezt az új módit, hogy a dupla sz-t [satöbbi] szsz-ként írják, ssz helyett. utóbbi a helyesebb, rövidebb, fassszább. nah.), de legalábbis élvezettel.
nos, mielött minderre amúgy hétfön sor került volna, Szeged után még volt két napom. ebböl kiemelendö a szombat este - legnagyobb örömömre házigazdacsaládom nem bánta meg, hogy elkísért a Miyazaki-sorozatra a toldiba. laputát néztünk, égi kastélyt, eszméletlen sürü történetet, imádnivaló részletgazdagsággal, és nemkevés fantáziával... én ismertem már nausicaä-s történetéböl a japán anime- és manga-mester képességeit, de jó volt látni, hogy megdöbbentett másokat is.
valamint a vasárnap! soha, soha, soha (!) jobb olyan napot, mikor minden másképp sikerül mint ahogy terveztem, mint az a vasárnap.
késöbb keltem, mint szerettem volna; aztán hosszabb ideig maradtam gyuszinál rohadtfinom borokat piálva, világról és forma1röl diskurálva, másfél szerencsétlen agglegény amilyen mi ketten vagyunk; atilla késöbb fogadott, és nem nyertem annyiszor billiárdban, mint szerettem volna (dehát francnak iszik annyi bort is délben az ember...), és végül a soron következö Miyazaki-animét se vetítették, viszont Krisztáékkal cserébe éjjelig menö diskurzusunk volt a kapitalista világrendszer megdöntésének módozatáról, szükségszerüségéröl és idöpontjáról... ja, meg a kivitelezhetöségéröl...
a kardfogú tigrist, mint univerzális példa, azt hiszem most már elvethetjük, se a rasszizmus, se a finánckapitalizmus témakörben nem fogadtam el, és sosenemse nem fogom! ;) nah.

hol tartottam? ja igen, a vonat. másnap reggel vonat. piszok érzés volt, ennyi sürüsürü nap után... nemcsak egy komplett évre tankoltam fel élményt, hanem gondolkodnivaló is esett.
csomó érdekes embert... csomó nagyon, nagyon, nagyon okos lányt ismertem (újraismertem) meg. kifejezetten üdítö volt befognom belsöleg (ha már a valóságban nem) a pofám és rácsodálkozni, mennyi tüneményesen okos csajszi van az életemben, esetenként ha csak éríntölegesen is. *virtuáliskalapmegemelés,valamintazeddigivakságmiattipironkodás*
szeretem és csodálom öket, és jó volt a jelenlétükben lenni.
igen.
ez, azt hiszem, egyike volt a föbb gondolatoknak a vonaton, míg suhantak a fák és a részegek (kettö, györben a peronon. remélem, még megvannak.) részt kaptam nagyon okos és fura nöi fejekben.
ez most amúgy nem üzenet volt (többsége úgyse olvassa... mármint ha valóban okos), csak... nemtom. reflexió, vagy mifene. ideje, meglehet, felnönöm.

annnyway.

valakire azért mégiscsak nagyon intenzíven gondoltam a fentebbi körböl... ez úgy másfél órára el is andalított, bár meglehet, a zene a ludas... ;)
aztán jött ausztria, majd németország... és komolyan, mint valami hülye regényben vagy filmben, jött a hideg, a szürke, meg a jól lenyírt pázsit.

meglehet, már évszadok óta nyírják a füvet...
de valahogy a fejeket is.

még valami
(jajmivanvelem... :(( olyan elérzékenyülös vagyok mostanában...)
mikor rácsodálkoztam hétfö éjjel, megfáradtan a lakásba osonva, hogy három napja még világvégi tengerparton heverésztünk négyesben, két éjszakája ugyancsak négyen laputát élveztünk, egy nappal azelött meg a tökés társadalmat ostromoltam számomra értetlennek tünö racionalitás-védfalakon keresztül házigazdáimmal, rádöbbentem - itt a nagy, bús, birodalmi magányomban -, hogy mindmind nagyon törékenyek vagyunk valójában,

és ehhez képest olyan kevés társra számíthatunk igazán az életben...



(s aki ezt nem érti, vagy csupán megmosolyogja, talán olvassa el mégegyszer
az elsö sort...)


mindegy.
lényeg,
legyetek jók és óvatosak egymással.

ti mind,
tündöklö fényeim,
akiket otthagytam.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Roberto drága, miért kell neked Németországba menni???
Itthon is tudnál tanítani olyat, mint kint, nem??? Meg még nyelvet is! pluszba.
Gondolkodtál már ezen?
Amúgy bocsi, hogy beleszóltam, lehet én vok a hülye, mert azt sem tom, hogy mitmiértéshogyan....bocsi még egyször :)
liza

roberto írta...

ha tudsz otthon egy magasabbhatszámjegyü, hétszámjegyü havinettós állást, amolyan szabadságot is hagyót, felelösségteljeset, érdekeset, három-négy nyelvet folyamatosan használni igénylöt, soksok furánjó emberkével, kikkel találkoznék, és közben magam fönöke lennék idöbeosztásilag, plusz ellentétben az aktuális helyzetemmel a keresetem akkor is megkapnám, ha betegségre vetemednék, s az egész még évekre beláthatóan stabil is - nah, akkor máris megyek!

tudom, nincs nagy igényem :)

Névtelen írta...

igazad van, ebben nem gondoltam bele....


______________
liza

Névtelen írta...

bár mégis asszem, hogy ÉN tuti nem tudnám elhagyni a HAZÁMAT, semmi pénzért, és senkiért sem!!! asszem! nagyon honvágyas tipus vok. hát ez van :)de Téged is megértelek.

______________
liza