on the road, off the road

Naja.

Megérkeztem. Elvittek. Gyorsszerelmes lettem. TÁNCOLTAM!!! (Ezt valaki majd megmagyarázhatná azért nekem...). Hazasétaltunk. Seszósebeszéd kidobtak. Nyűglődtem. (jajdejó, van hossyú ékeyet...!!! cserébe felcserélődőtt a y meg ay z... semmi se tökéletes. ja igen, mint maga az össyes eddigi mondat is tanusítja...). Rájöttem: nem egy jó dolog ez a szerelem-bizbasz. Néha komolyan bánt... Valamint rohadtul nem értek hozzá, s ez koromban azért minimum aggasztó...

Ellenben a város gyönyörű, befogadókész, valamint barátságos. Soha ennyire kellemes nem volt az első pár nap itthon. A vasárnap három barátközpont jegyében telt, ezenfelül pedig este meglepetten realizáltuk, hogy egy éjjel-nappali zöldséges is léphet elő Jarmusch-filmből (a nyolcvan forintos paradit nem adta ráadásként a borhoz - bár így utóla belegondolva, lehet, hogy alapjaiban mint zöldséges tartotta sértőnek, hogy a ZÖLDSÉGET próbálom ingyen szerezni... lehet hogy öt kiló paradi mellé járt volna a nyolc bor, ki tudja... - viszont utánunk kiabált, mikor felderengett benne, hogy tízezer helyett háromból adott vissza), polcán a világ legtermészetesebb arckifejezésével tárolva kedvenc portugál borom, leánykori nevén a macskás bort (mert macska van az elején - hú, micsoda szabadasszociációóóó).

Most éhes vagyok. Megyek enni, hajat vágatni, tovább szerelmeskedni.
Ha más nem, a várossal.

Jaj, és épp ezerrel Keane-t hallgatok. Szimplán zseniális várospop.