poszt

Vasárnap éjjel 11 és éjfél között 8 hullócsillagot láttam.

---

Szüleim voltak soron, miért is ne. Balatonpart, s effektíve négy nap.

Jól kitöltöttem az időt, bár a helyi hősök például a vasárnapi diszkózás után "kint megvárunk" felkiáltással távoztak a csehóból, és csak a kedves kocsmároslány hátsóajtos ötlete mentett meg a magyarázkodástól, amit tizennégy hulla felett azért már le kellett volna zavarnom a körzeti megbízott fejvakarásakor.
(Oké. Az igazság inkább úgy szól, hogy igen differenciált volt a közelség-definíciónk néhány überféltékeny, alulképzett pasassal - kicsit megriaszt, ha szemgolyók érnek össze köpködőskiabálás közepette. Úgyhogy halkan felajánlottam közeli meghalásom, majdan az utcán, kint... S aztán jött a hátsó ajtó.

Nem vagyok harcolós típus.
Inkább vérzős típus.
Amúgy pedig esküszöm, nem is nyúltam a helyi lányokhoz!)
(Mind a másik faluból jött...)

Annnyway :)

A szombati napozás szerintem csak azért sikeredett, mert mint utóbb kiderült, a bőrvédőnek tartott krém, melyet magamra aggattam, valójában önbarnító. Fasza. Most sakkozhatom, natúrbarna (vidéken ez dehonesztáló megjegyzés, amúgy) vagy műnéger lettem. (Fenébe a politikai korrektséggel, nah.) Mindegy, két hét alatt úgyis lekopik.

Jah, és anyám megvert boccia-ban - vélem, ezt a mondatot sem írják le gyakran, lol...

Mi volt még?
Zsákfalu... szóval... ;)

Ja igen!
Mondtam már, hogy láttam hullócsillagokat?! ANNYIRA zseniális volt az égboltkupola a nyugágy felett... tejútfoszlányok, némely műhold, aszteroidák... s közben persze zene ezerrel a fülemben.

Az elsőosztály a MÁV-on amúgy szimplán utolérhetetlen (ez most CSAKIS átvitt értelemben értendő!), egy komplett szocreál "kommunizmuspusztulása" albumot tölthetnék meg a szolgáltatás mikéntjét feltérképező fotókkal... Botrány, dehát mindegy végtére... legalábbis, míg dekádonként egyszer szembesülök csak vele.

---

Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt, ilyen sorrendben... ez a tegnap esti inmemoriam (full nevén: in memoriam 2006 augusztus 20 esőcella party) bulin is kiderült (utóbbi az égboltra már nem igaz - szerintem jövőre megint lesz in memoriam...). Miután mindenki távozott, ideiglenes szállásadóim jóakaratát s türelmét a végsőkig fokozva röhögcséltem az esőszagú Budapest felett bambulva teraszukon. Reggel pedig szép, nagy, konzekvens nemulassra ébredtem.

Napközben aztán rájöttem, öreg lettem ;)
Azt hiszem, ha izgalomra vágyom, elég immár, ha váratlanul kelek fel a karosszékből.