SZIGET, first day

Végre! Az első nap rendesen kezdődött, mármint a társasági élet szintjén. Csaba plusz Gábor, Andi (szigorúan kor szerint), valamint Mirci és Rozi, megint kor szerint. Na amit a lányok a hajón pusztító szépséget lerendeztek, arra gombot nemigen lehet varrni, cserébe a két vén szart irigyelte az egész embersereg.

A hajón Gábor hosszúhosszú történetét hallgathattuk (ÚJRA!!!), a szél általában hajakba kapott, és amúgy is rendben volt minden. Nagyonnagyon szeretem azt a félórát...

A szigeten végül a külsőt belsővel igyekeztük megtölteni. Nitzer Ebb Csabának annyira nem jött be, nekem furamód igen, de mivel nem szeretek senkit se kínozni, ha nem muszáj, tovább vonultunk a japán doboscsapathoz, a Gocoohoz. Eszméletlen, milyen erotikus tud lenni női kézben egy félméteres durung, ha dobot üt vele és nem férjet.

Következett a Quimby, egy szerintem lagymatag koncerttel, ahol ráadásul nem játszották kedvencemet, a vöröset. Ez amúgy visszatérő motívum volt aznap, mármint hogy nem játsszák kedvenc dalaim… elkövette később a 30Y és drága jó Hajós is. Róla még annyit, hogy hihetetlenül pökhendien és kedvetlenül játszott, semmi szikra nem ment át, s úgy éreztem, nincs meg benne (már?) az alázat, hogy rajongóknak, a Szigeten, játszhat. Felőlem akár a fenébe is mehet.


Az este egy teraszos alvással fejeződött be. Előtte viszont... életem talán legszebb hullócsillagát láttam.
És éreztem.

---
AND THIS IS FOR THE NON-HUNGARIAN COMMUNITY :)
---

Der erste Tag… unglaubliche Menschenmassen draengten sich zusammen. Es war einfach unbeschreiblich – Konzert nach Konzert, wolkenloser Himmel, überall wohlgelaunte Leute. Im Afrika-Dorf tummeln sich Schausteller aller Kontinente, mindestens jede Stunde gibt es Sambaunterricht oder gebackene Ameisen. Ich werd mich wenn, dann für Ersteres entscheiden.

Musikalisch ging es mit Industrial Punkrock los, Nitzer Ebb erfreute mich mit magenumdrehendem Sound. Die japanische Trommlerband Gocoo zeigte, dass ein halbmeterlanger Stock nicht immer bedrohlich in zarten Frauenhaenden aussehen muss, waehrend die kubanische Band Sierra Maestra andeutete, wieso es trotz Diktatur Sinn machen könnte, in dem Karibikland leben und sterben zu wollen.



Nach der ungarischen Alternative-Band Quimby folgte ein noch etwas mehr ins Independent abrutschender Gig von 30Y, welcher sich derart dahinzog (und gut war), dass ich leider sowohl Manu Chao, als auch Salif Keita verpasste. Was mir wenigstens die Qual der Wahl nahm. EmilRulez!, ne ungarische Band mit sehr slickigen, parisaehnlichen Couplets hat nicht gebracht, was der Saenger sonst verspricht, und dies hinterliess dann auch folgerichtig eine erste leichte Enttauschung. Ansonsten jedoch war es ein genialer Auftakt :)